OlimpIKONná váltak
Az U18-as női válogatott tagjai vendégeskedtek a Klauzál Házban. A lányokkal és a sikerkovács kapitány Gömöri Csabával egykori edzője, Karsay Ferenc alpolgármester és Mészáros Csaba, a Művelődési Központ igazgatója beszélgettek. A "legkeményebb"" kérdések azonban a jövő reménységeitől, a Budai Bocsok kölyökhoki-csapatának tagjaitól érkeztek.
"Családias esténk lesz, de ez nem baj"" - fogadott Gömöri Csaba, az U18-as női jégkorong-válogatott szövetségi kapitánya a budatétényi Klauzál Gábor Művelődési Központ bejárata előtt. Arra utalt, hogy a "Szabó családnak"" (ahogy a lányok és a stábtagok maguk között elnevezték egymást) a fele tudott eljönni, a teremben pedig sok a hozzátartozó, a barát, a törzsszurkoló és a kis Budai Bocs: néhányan Gömöri csapatából.
A válogatottból tizenegyen jöttek el: Németh Anikó, Németh Bernadett, Tóth Enikő, Pintér Hanna, Pintér Lili, Medgyes Dorottya, Poltzer Renáta, Köles Kata, Horváth Tifani, Somogyi Vivien és Váradi Nikolett. A stábból pedig ketten, a szövetségi kapitány és a felszerelés-menedzser - nem mellesleg, "krónikás"" - Medgyes László.
A Klauzál Ház igazgatóját, Mészáros Csaba házigazda-moderátort két oldalról vette körül a hölgykoszorú, valamint a két további beszélgetőpartner, Gömöri Csaba és Karsay Ferenc. Utóbbi a XXII. kerület alpolgármestere, ám ezúttal a szövetségi kapitány korábbi trénereként volt jelen: Gömörit ifiként edzette a válogatottban. Karsay szerint sokkal előrébb tart ma a magyar jégkorong, mint huszonegynéhány évvel ezelőtt, a női szakág pláne, hiszen akkoriban ez még csak ötletként létezett.
Gömöri Csaba a számokkal kezdte a csapat rövid történetének értékelését, s lám, a száraz statisztika is csak látszólag az, egyébként a csoda alapja. "A tavalyi divízió I/A-s VB óta a helyszín után tromsöi csodaként emlegetik a feljutást. Az eredmény lehet, hogy önmagában is az, de ha a körülményeket nézzük, akkor mindenképpen. Kanadában kétezer-ötszáz jégcsarnok van, ez az igazolt magyar játékosok számát tekintve azt jelenti, hogy minden magyar profi jégkorongozóra jutna egy csarnok. A tengerentúliaknak nyolcvanezer igazolt játékosuk van.""
Hogy valami újat halljanak a lányok is, megtudták, hogyan került a csapat élére Gömöri mester 2009-ben. "Nem szoktunk erről beszélni. A csapat rövid történelmét ismerik, megélték saját maguk. Négy évvel ezelőtt lelkes szülők keresték meg a szövetséget, hogy több csapatban játszanak a fiúkkal együtt igencsak ügyes lányok is, hátha lehetne kezdeni valamit... Egy pénteki napon jött a telefon, és volt rá egy egész hétvégém, hogy eldöntsem, vállalom-e a felkérést. A gondolkodás közben felhívtam több barátot, ismerőst, s bizony nem egy, nem kettő mondta azt, hogy ne vállaljam el. "Te, figyelj, ezek bénák!"" - általában így foglalták össze a tanácsot. Néhány héttel később, az első felmérő száraz és jeges teszt eredménysorát látva már tudtuk Buzás Norbert kollégámmal, hogy jól döntöttünk - ő is, amikor vállalta, hogy velem dolgozik. Bénázásról szó sem volt. Azóta persze mindenkinek megváltozott a véleménye és ez a lányok érdeme.""
A lányoknak abból a szempontból nem jutott hálás feladat, hogy az eredményeket kellett volna először felsorolniuk. Gyorsan összesúgtak, s ha a számokban nem is, egyvalamiben mégis egyetértettek: "A gólokra, a nevetésekre, az örömre, a játékra emlékszünk minden meccsről; a számszerű eredményekre már nem, mert nem az a legfontosabb."" Szinte mindenkiről kiderült, hogy korcsolyatanulás közben választotta a sportágat: a korizás jól ment, a műkorcsolya stílusa azonban nem feküdt a nekik.
Ha bárki a közönség soraiból az edzésmennyiséget és meccsek számát hallva úgy gondolta, hogy a lányoknak egyáltalán nincs szabadidejük, a szövetségi kapitány kedves történettel cáfolta az elképzelést.
"Előfordult, hogy a stáb tagjai lementek egy budapesti szórakozóhelyre - mi sem vagyunk még olyan öregek, néha-néha megfordulunk a fiatalabbak között. Aztán a táncparketten összetalálkoztunk a saját játékosunkkal. Táncoltunk egy jót, beszélgettünk is, majd mindenki időben hazament. Nem tiltjuk, nem is tilthatjuk meg a lányoknak, hogy adott alkalmakkor éljék a mai tizenévesek életét. Ettől még nem eredménytelenebb a munka, s ezt igazolja, hogy ebből a csapatból többeknek van Élen a tanulásban, élen a sportban oklevele.""
S a jó tanulóknak bizony felelniük kellett, méghozzá a Budai Bocsok csapattagjainak kérdéseire. A példaképeik előtt ülő kis srácok nem hagyták annyiban az elmaradt "statisztikát"", s a "Ki lőtte Kanadának a gólt?"" kérdést szegezték egyből a lányoknak. Válaszként Horváth Tifani kezébe adták a többiek a mikrofont, aki gólszerzőként azt is megválaszolhatta, hogy kitől kapta a passzt. "Srácok, súghatok? Inkább azt kérdezzétek meg, hogy milyen érzés Kanadának gólt lőni? Nagyon szeretném tudni, ha már nekem játékosként nem adatott ez meg"" - segített Gömöri Csaba, aki igazi Kanada-rajongó, s ha játékosként nem is, tanítványai hathatós közreműködésével 2012. december 29-én teljesülhetett élete nagy álma...
Forrás: utanpotlassport.hu/eFBé
