Ugrás a tartalomra

Lovaggá lett mesélő

2013. március 03. vasárnap
Csodálatos, hogy el lehet rontani egy estét! A török mesemondók azt mondták: egy szó kevés, két szó sok, másfelet meg honnan vegyek?
Lovaggá lett mesélő

Harminc éve a másfelediket keresem - búcsúzott előadása végén nagyszámú közönségétől Berecz András mesemondó és népdalénekes a 22. Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválon. Az előadóművész úgy tartja, "hármat kell annak megfontolni, aki mesemondó akar lenni: magasra állni, hogy lássák, a torkát kinyitni, hogy hallják, s rövidnek lenni, hogy szeressék". Mindez egyszerre teljesült szeptember 4-én az Oroszlános udvar színpadán.

- Nagy sikere volt, rengetegen hallgatták történeteit, csakúgy, mint az országban mindenhol. Tolmács segítségével külföldieknek is mesél Torontóban, Párizsban, Kairóban, Tallinban"Ś

- Mindenütt nagyon szeretik a mesét. Még azok is, akik nem tudják magukról. A mese sokáig térdepelt a sarokban, a gyerekvilágba leparancsolt műfaj volt. Szinte hihetetlen, hogy milyen magaslatokba tört! A varázslat a lényeg, az emberek megérzik, hogy ez nem színészi munka, nem egy betanult szöveg felmondása. Ösztönükkel, "antennájukkal" külföldön is megérzik, hogy egy szabad, újrateremthető kultúra van e mögött, van egy nép, akinek a szavai nagyon fontosak.

- Budapesten született, mégis ízes, magyar beszédet hallunk Öntől, különleges szófordulatokat használ, egyedi mondatszerkezeteket. Hol tanulta mindezt?

- Kunhegyesi édesanyámtól tanultam az első dalokat, aki sok ilyet tudott. Sokat forgolódtam a csángók között, Erdélyben, Felvidéken, Somogyban, a Nagykunságban és a Nyírségben, gyűjtöttem a meséket, a tréfákat, Csuvasföldről sördalokat hoztam. Pályám kezdetén énekes voltam, aki néhány történetet is elmondott, most kevesebb dallal többet mesélek. A mi otthonunkban soha nem került be televízió, így én édesanyám dalain, meséin és történetein nőttem fel, aki ezerféle arcjátékot tudott, mindenre kedvesen oda tudott csodálkozni és könnyedén kerek történetet gyúrt.

- Otthonában ma sincs helye a televíziónak. Mivel tölti az idejét, ha nincs fellépése?

- Megpróbálok megismerkedni a családommal, mert apa nélkül nőnek itt a gyermekek, mind a négy. Szakaszokban látom az életüket, beszélgetni kell velük, meghallgatni, amiket zenélnek. Az esték a családé. A hét órától tízig tartó időszak az, amikor a test már elfáradt, de a lélek még nyújtózna egyet. A lelki, szellemi fejlődésre ez a legalkalmasabb időszak. Amikor a nap lebukik, a test már nem kívánja a mozgást, de egyet még nagyot-nagyot gondolni akar, és hiányzik hozzá a közösség. Na, ezt rabolja el a tévé. Borzasztóan szeretem a hegyeket, egy jó könnyű cipőben keresztül-kasul járom a budai hegyeket, és akkor nagyon örvendek.

- Mire készül mostanában?

Az idén Tallin lesz Európai Kulturális Fővárosa. Szeptember 24. körül odautazom. Dolgozom Gyergyó régi népzenéjén, a Hazakísérlek című kiadványon. A lemezen 1907 és 1911 között gyűjtött és fonográfhengereken rögzített gyergyói székely népdalok szerepelnek és az albumot az 1890-as évekből származó fotók illusztrálják majd. Október 17-én lesz a bemutatója, de nagyon szeretném, ha már korábban elkészülne. November 17-én a Vojnovich-Huszár Villában Navratil Andrea és Demeter László közreműködésével csuvas sördalokkal békítem meg a testvéreket és rokonokat.