Törékeny Szonya és parancsolgató kulcsárnő

Az Új Színház színésznője a Kolonics György Általános Iskola testnevelés tagozatára járt, majd a Budai Nagy Antal Gimnáziumban érettségizett, és közben buzgón látogatta a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola drámatagozatát, ahol Farkas ?gnes drámapedagógus csoportjában találkozott először a színjátszással. - Amikor kevésbé feszes az időbeosztásom, akkor futok és moziba járok. Ha tehetem - akár két napra is -, a tengerpartra utazom a barátaimmal. Legszívesebben azonban hazamegyek a szüleimhez, üldögélek a nagy diófa alatt, napozok a kertben, fügét szedek vagy anyukámnak segítek a bodzaszörp készítésében - mondja a szabadidőről.

- Mennyire nehéz lelkileg rákészülni egy-egy előadásra, szinte egyik pillanatról a másikra átlényegülni a különböző szerepekbe?

- A Még egyszer hátulról előadásai előtt soha nem félek. Öt éve, amikor Kecskés Karinától átvettem Vicki szerepét, pár napon át Ji?™i Menzellel próbáltunk, és ez alatt "belém égett", a véremmé vált a szerep. Úgy érzem, akármi történik az előadás előtt, ezt a szerepet el tudom játszani. A Szonya egészen más. Már szinte egy héttel korábban másképp kezdek élni, másképp étkezem, lelkileg is rákészülök. Október közepén Belgrádban vendégszerepeltünk az Erdő című darabbal. Ott szerdán Ulita voltam, csütörtökön este pedig már Szonyát kellett játszanom az Új Színházban. A buszon próbáltam ráhangolódni az este hét órakor kezdődő előadásra, és nagyon izgultam, sikerül-e úgy, ahogy szeretném.

- Aznap óriási sikere volt a Szonya című darabnak. A Bubik István Stúdiószínpad közönsége szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a színészi játékot, az előadást.

- Katartikus élményben volt részem. Az előadás végén olyan arcokat láttam a nézőtéren, amilyeneket soha. Volt, aki a harmadik tapsnál is sírt még. Az előadás alatt néhányszor "meghaltunk", utána mégis boldogok voltunk, örültünk a fantasztikus sikernek. Imádom ezt az orosz levegőt! Jártam már Szibériában is, és nagyon kíváncsi vagyok, milyen lenne ott eljátszani Szonyát.

- Hogy érezte magát Belgrádban?

- Rengeteg új élmény ért, és talán ez is hozzájárult az egész napi buszozás utáni sikerhez. A belgrádi Erdő előadás magyarul folyt, de feliratozva, így a nézőknek többfelé kellett figyelniük. Másképp játszottuk, mint ahogy az a szerb rendezésben látható. Az előadás végén egy nénivel beszélgettem, egy gyönyörű nővel. Számára nagyon megrázó volt ez a súlyos, oroszos előadás. Láttam, jólesik neki, hogy "lazán dumcsizunk", és csak később tudtam meg, hogy egy szerb grófnővel barátkoztam össze. Fantasztikus volt a belgrádi Duna-parton sétálni, ahol stégeken úszó házakat láttam. Egy héttel korábban Aradon, ahol a győri Vaskakas Bábszínházzal az EU Underground Színházi Fesztiválon vendégszerepeltünk, a főutcán - bár hihetetlen - láttam egy nonstop nyitva tartó, koporsót áruló boltot. Ezek az élmények mind-mind hozzám tesznek valamit.

- Hét éve végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakának báb tagozatán. Színházi szerepei mellett jelmezt, díszletet és plakátot is tervez, a Nemzeti Színház gyermekelőadásán, a Holdbéli csónakosban pedig bábozik.

- Felvételiztem a Színművészetire, de elsőre nem sikerült bejutnom. Fél évig a Budapest Bábszínház stúdiójába jártam, ahol nagyon megszerettem a bábozást és a vele együtt járó tevékenységeket. Úgy éreztem, a bábozással kitágul a világ, általa rengeteg kreatív dolog kínálkozik. A következő évben már a bábtagozatra jelentkeztem. Szeretek bábozni, de úgy éreztem, ez kevés. Amikor egyik negyedéves vizsgánkon Rudolf Péter az Új Színházba hívott, hogy játsszam el Duci szerepét Szép Ernő Vőlegény című darabjában, örömmel jöttem. Azóta minden előadás után érzem, mennyire jó, hogy színész lehetek.

- Mik a tervei?