Túl a mélyponton

Az első Megasztár győztese a Hamu és gyémánt című számmal jutott be a tehetségkutató versenyre. Cserháti Zsuzsa személyiségével nem tud azonosulni, kedvencei között mégis a Boldogság, gyere haza és A boldogság és én című dalokat említi. Zseniálisnak tartja az akkori hangszereléseket, és nem érti, most miért nem természetes, hogy az énekesek mögött szimfonikus zenekar játszik. Az is bosszantja, hogy sokszor olyanok is zenésznek hívják magukat, akik három gombot nyomogatnak egész este, pedig a zene csodálatos dolog, amit át kell élni, és ez csak jó zenészekkel és énekesekkel, "élőben" lehetséges.

- Milyen érzés a színpadon úgy énekelni, hogy közel száznyolcvan ember kíséri önt?

- A Művészetek Palotájában fellépni, ilyen kvalitású zenészekkel, kilencvenfős kórussal, ilyen sokrétű műsorban - felemelő élmény és hatalmas megtiszteltetés. Egy könnyűzenei előadónak nagyon nagy ajándék, ha szimfonikus zenekarral léphet fel. ??dítően hat rá, segíti a lelki feltöltődést.

- Hollerung Gábor karmester kereste meg, vagy ön ajánlkozott, hogy énekelne az együttessel?

- Évekkel ezelőtt az A38 hajón játszottam egy zenekarral. Ott találkoztam Geiger Gyurival, aki megkérdezte, hogy volna-e kedvem egyszer a Budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekarral énekelni. Hogyne lenne! - mondtam, és egyre vártam a telefont. Egészen mostanáig. Mire vártunk eddig? - kérdeztem, amikor Gyuri, a zenekar közönségszervezője felhívott, hogy mennék-e énekelni.

- Először december elején léptek fel együtt. Akkor karácsonyi ajándékként nyújtottak át közös koncertet a gyermekotthonok lakóinak. Hogy érezte magát a közös munka során?

- Jó párosnak tartom magunkat. A Budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekar hihetetlen presztízsre és hírnévre tett már szert, tagjai tapasztalt zenészek. Sting is őket választotta háttérzenekarának. Azt is szeretem bennük, hogy lelkesek, lazák és fiatalosak. Mögöttem nyolc tanulságos év áll az énekesi pályán. Ezalatt sok minden történt velem, rengeteg tapasztalatot szereztem. A szakmában, a színpadon és a magánéletemben egyaránt megéltem a legnagyobb csalódásokat és a legmagasabb szintű boldogságot is, ami megerősített. Ma már pajzs védi a lelkemet, amin nehezebben tudnak áthatolni, mint korábban a cukormázon.

- Tizenkilenc éves volt, amikor országszerte megismerték a nevét. Tapolcai lány létére rögtön a média középpontjába került. Korábban is szerepelt már?

- Szerencsére volt már valamennyi színpadi rutinom. Ötévesen Tapolcán álltam először színpadon, akkor az óvónőm látott bennem fantáziát. Zenei általános iskolába jártam, ahol énekeltem. Kicsit csellóztam is, de már a Zsip, zsup, kenderzsupnál eldobtam a vonót, amit nagyon bánok, mert ma már csodálatos hangszernek tartom. A csellózó nő számomra maga a tökéletes nőiesség: zeneiség, intimitás és szexualitás. Gyönyörű! Ezután életem egyik legszebb időszaka következett. Középiskolásként lázadó tinédzser voltam, de Kati néni befogadott a Musical Társulatba, ahol rengeteget tanultam. Veszprémben is jártam iskolába, ott az énektudásomat csiszolgatták. Tizenkét éves koromtól kerestem pénzt a hangommal. Édesapám barátjának felügyelete mellett vendéglátóztam. Volt jazz-, rock- és megélhetési zenekarom. Már akkor is csak a zene érdekelt és semmi más. Édesanyám nevezett be a tehetségkutató versenyre, ahol folyamatosan meglepetések értek. A megasztáros győzelem azonban korántsem volt olyan nehéz, mint az a nyolc év, amit azóta végigcsináltam.

- Szakmai körökben elismerték. Elfogadták, sokan és sokszor hívják. Milyen nehézségeket kellett leküzdenie?