Ugrás a tartalomra

Hallgató helyett altató

2013. március 12. kedd
A Múzeumok éjszakáján a Hallgató című, 2005-ben kiadott nagylemez anyagát hallhattuk Szalóki ?gnestől és zenekarától a Törley Pincészet színpadán.
Hallgató helyett altató

Az erdélyi és cigány népdal alapokon nyugvó, már jól ismert etno-jazz most is szívhez szóló élményt nyújtott az énekesnő különös, fado hangzású előadásában. A koncerten telt ház volt, sok fiatallal, kisgyerekes szülővel; a hangulat egyre vidámabb lett. Ezért is nagy feltűnést keltett, amikor Szalóki ?gi produkciója végén bejelentette: a zenekar felbomlik, most léptek fel együtt utoljára.

- Hány éves korában kezdett énekelni, s igaz-e, hogy a kerületünkben választott énektanárt?

- Azt mesélik, hogy már másfél éves koromban kieresztettem a hangomat. Erre természetesen nem emlékszem, de az általános iskolában már énekversenyeken vettem részt. Az ottani énektanárnőm vitt el Sebő Ferenchez, aki azt javasolta, hogy menjek ?“bu­dára vagy Budafokra éneket tanulni. A térképen úgy láttam, hogy Budafok van közelebb, így ezt választottam, a legnagyobb szerencsémre! Mert így hat évig Bodza Klárához járhattam. ? mutatta meg nekem a valódi, élő népzenét, s nála találtam meg a saját hangomat is.

- A saját egyéniségét viszont mintha még azután is kereste volna. Voltak hullámvölgyek is az életében, most viszont nagyon pozitív a kisugárzása! Milyen utakon jár?

- Hirtelen, nagyon fiatalon lettem sikeres. Hét, zsinórban kiadott nagylemez elkészítése, a folyamatos készenlét és szereplés a médiában sokat kivett belőlem. A legutolsó, 2010-ben kiadott Kishúg című lemez készítése idején mélypontra kerültem. Kiváló zenész kollégám, Borlai Gergő elvitt az énekesi, emberi határaimon túlra, s most töltődnöm kell. Nemrég beiratkoztam egy meditációs tanfolyamra, s jógázni is elkezdtem. Ezzel párhuzamosan magánórákat vettem a kortárs táncos Nagy Csillától, ami felér egy terápiával.

- A mostani budafoki koncertjén bejelentette: feloszlik a zenekara. A csúcson hagyja abba az együttes?

- Nem hagyjuk abba! Mindössze annyi történik, hogy a zongoristánk, Szabó Dániel Amerikába költözik, s nélküle ennek a formációnak nincs értelme. Van másik zenekarom, és újabb lemezen is dolgozom. Mégpedig egy olyan altató-relaxáló-mantrázó albumon, ami a Kishúg megfelelő ellenpontja lehet majd. Már beszéltem Dragomán György erdélyi íróval, aki vállalta, hogy ír egy utazásos mesét ehhez az anyaghoz. Rám vár, hogy kidolgozzam a lemez zenei anyagát.