Ugrás a tartalomra

Választani mindig lehet

2013. március 12. kedd
Színpadi szerepei mellett több mint harminc filmben játszott, azonban mindenki számára ismertté a Valami Amerika című mozi bemutatása után vált.
Választani mindig lehet

Négy éven át láthattuk a Beugró című szituációs színházi játék egyik szereplőjeként, majd Toxikoma című könyvének megjelenésével tovább fokozta népszerűségét. A kötetben kendőzetlenül, őszintén és természetesen ír tízéves drogos múltjáról és a függőségtől való szabadulásáról. Szabó Győző színművész hamarosan előadást tart erről a kerületben is a Klauzál Ház drogmegelőző programján.

- Harmincéves korától habzsolta az életet.

- Széthajtottam magam, rengeteg színházat csináltam, motoroztam, búvárkodtam, siklóernyőztem és drogoztam. Éveken keresztül heroinnal éltem, azt megelőzően egyéb kábítószerekkel, speeddel, kokainnal, mákteával, fűvel, hallucinogénekkel, hasissal. 2001 májusában vonultam be a Lipótra, az Országos Pszichiátriai Intézet VII. osztályára, hogy dr. Csernus Imre barátom és pszichiáterem segítségével újra tiszta legyek. Sokan - munkatársaim, barátaim és volt feleségem - segítettek a visszatérésben. Úgy gondoltam, szükség van a Toxikoma című könyv megírására, hogy a drogosok lássák, van visszaút, a tiszták pedig soha ne akarjanak semmilyen szerrel élni. Sok évet vártam, mire hozzáfogtam és megírtam a történetemet. A könyvből most írom a forgatókönyvet, szeretném, ha film is készülne belőle.

- Szertelenül címmel indít új sorozatot a Klauzál Ház, ahol a meghívottak között önt is üdvözölhetjük. A februári beszélgetés fókuszában a Toxikoma áll majd, és a hallgatóság jelentős része fiatalkorú lesz. Igényel-e valamilyen külön felkészülést az, hogy ennek a korosztálynak kell beszélnie a drogozásról, az ő kérdéseikre kell válaszolnia?

- Felkészültnek érzem magam, és ha ez a beszélgetés egy tanár- és szülőmentes övezetben történik, sok fontos kérdés felmerülhet. Nem először állok fiatalok elé, és ebben a témában majdnem mindenre tudom a választ, sőt azt is, miket fognak kérdezni tőlem.

- Örülne, ha ezen a beszélgetésen tizenöt éves lánya, Bori is ott lenne?

- Ezen nem gondolkodtam eddig, nem nagyon szeretném, de az sem baj, ha ott lesz.

- Nehéz gyerekkora volt?

- Nyírbátorban születtem, ahonnan nemigen mozdultam ki egészen addig, amíg középiskolába nem kerültem. Boldog gyermekkorom volt, óvónő édesanyám és cukrász édesapám nagy szeretettel nevelt, de elvágyódó gyerek voltam, mindenképpen Budapesten akartam tanulni. Vonzott a nagyváros, a szabadság és az éjszakai élet. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolát még tisztán csináltam végig, és már elmúltam 18 éves, amikor droghoz nyúltam. A családtól távol, kollégiumban laktam. Talán másképp alakult volna az életem, ha kontroll alatt állok.

- Szabadúszóként több ideje jut a kétéves Misire, mint annak idején kislá­nyára a Katona József Színház és filmszerepei mellett?

- Szerencsére nincs kevesebb munkám, sok helyre hívnak. ?ltalában négy-öt színházban játszom párhuzamosan, de mint most is, igyekszem a kisfiammal is minél többet együtt lenni.Párom is színész, ezért össze kell hangolnunk a munkáinkat.

- Kik játszottak fontos szerepet életében?

- Nagyon sokan, de elsősorban Herendi Gábor, Bozsik Yvette, Jordán Tamás, Zsámbéki Gábor, Szacsvai László és dr. Csernus Imre.

- Szereti az extrém dolgokat. Veszélyes szenvedélyeknek hódol, mindenre kíváncsi, mindenre nyitott, de mit szeret igazán?

- Utazni. Az utazás az életem része. Fontos számomra a világ autentikus megismerése, és talán Ausztráliát leszámítva szinte mindenhol jártam is már.