A polárszűrős papagáj palotája

Minden a polárszűrős papagájjal kezdődött. Én meg csak néztem otthon a gyermekeimre, mint egy orvos, aki kutatja a betegség okát. - Szóval, polárszűrős papagájt akartok? - kérdeztem, mire rázták a fejüket, hogy dehogy, csak megnéznék, milyen is az. Jóleső érzés öntött el: nincs minden veszve, biztos el tudom magyarázni, hogy az iskolai sületlenségek úgy terjednek, mint a vírus. Nem kell mindent azonnal készpénznek venni, de ha mindenáron ez a vágyuk, akkor közlöm velük: nyissanak ki egy keresőoldalt az interneten, írják be ezt az agymenést - persze, polárszűrős papagáj"Ś -, és bámulják csak. Tíz percet kapnak.

Jön a párom, kérdezi, hogy mikor indulunk megnézni a papagájt? A bölcsészek nyugalma vett rajtam erőt, leültem elemezni. Egy: február lévén, nem voltunk gombászni, meg amúgy sem járunk, tehát hallucinogéneket tartalmazó anyag nem volt reggelire. Kettő: valami történt, mert mindenki ezzel jön, és láthatóan komolyan veszik. A szokottnál is fényévekkel nyugodtabban mondtam: rendben, induljunk, vár a papagáj!

A Camponához lettem vezényelve. Parkolás, lendület, indulás. Biztos nyílt valami bolondos játékok boltja - morogtam az orrom alatt.

Az első emeleten mindhárom gyerek egyszerre mutat a bejáratra: Itt van! A Csodák Palotája.

Bentről zsivaj és fura hangok szűrődnek ki. Belépünk, és rögtön eltűnik mind a három papagájkutató. Kénytelen vagyok egyedül cserkészni. Szögletes kerekű autó, görbült vízszintes, kaotikus inga. Éppen a lelkiállapotomnak megfelelő a kínálat.

Elképesztő lelkesedés a többszáznyi gyerek arcán. Átadom magam az élménynek. Újra felfedezem, ami a fizikaórákról kimaradt. Elképesztő. Jó!

A szöges ágynál már egy kicsit tolakszom, mert annyian állnak sorba, hogy ezt tényleg csak egy fakír bírja ki. Végre ott fekhetek a szögeken, amikor egy kissrác fölém hajol és érdeklődik: A polárszűrős papagáj megvolt?

Tényleg, a lényeg! Keresem, és közben a CsoPa segítői elmondják, hogy bevált a költözés. Nemhogy kevesebben jönnek, gyakran ki kell tenni a megtelt táblát. Budafok-Téténybe mindenki eltalál. Szerte az országból érkeznek a kíváncsi gyermekcsoportok, családok.

Aztán...! Ott állok végre, szemtől szemben a papagájjal. ? és én. Mindketten létezünk. A gyermekeim fölényesen mosolyognak, én mentem a menthetőt, és közlöm a fotóssal: Megtiltom, hogy lefényképezd! Aki szeretné látni, jöjjön el!