Ez soha ne térjen vissza!

Hatalmas érdeklődést váltott ki a kerület lakosainak körében dr. Kun Miklós történész előadása és Sztálinról megjelent legújabb kötete, a Sztálin alkonya. A Kauzál Ház kamaratermében közel kétszáz ember gyűlt össze, hogy személyesen is megismerkedjen a Károli Gáspár Református Egyetem Széchenyi-díjas tanárával.

Kun Miklós már előadása kezdetén felhívta a figyelmet arra, mennyire más Sztálinnal foglalkozni, mint az ókori Athén és Spárta közötti háborúval vagy Mátyás királlyal. Ezekre a korszakokra, az akkor élő személyiségekre és régmúltban lezajlott történésekre ugyanis a hatalmas történelmi távolság miatt a messzeségből tekintünk, ezért szenvtelenül mondhatjuk el véleményünket. Sztálinnal kapcsolatos emlékeink azonban még túl frissek.

Mint elmondta, ő sem tud szabadulni ettől a korszaktól és legfőképpen Sztálin személyétől, holott a Sztálin alkonya című kötete már a harmadik olyan írásmű, amely erről a témáról szól. Kun Miklós a könyvéből rövid történeteket kiemelve mesélt Sztálin mérhetetlen parasztgyűlöletéről, a kivégzési kvótákról - amelyek alapján a diktátor előirányozta. melyik népből és melyik területről hány embert kell meggyilkolni - és a haláltáborokról.

Megemlítette, hogy a táborok között voltak úgynevezett "izolátorok", ahonnan gyakorlatilag nem lehetett élve kijönni, és beszélt az ezekben tevékenykedő, "testmechanikusoknak" nevezett kínzóemberekről is. Kiemelte, hogy a második világháborúban a Szovjetunióba került magyar hadifoglyokat javarészt az ehhez hasonló táborokba, a Gulagra vitték "málenkij robotra".

Elmondta, hogy a papneveldében nevelkedő Sztálin rongyosra olvasta Machiavellit, kedvenc történelmi példaképe Rettegett Iván volt, és halálosan félt mindentől és mindenkitől. A diktátor a halála előtt a közvetlen környezetét érintő leszámolásra készült, így legjobb barátjának, Vorosilovnak is a nyakán volt már a kés, de a 30-as évek kormányfőjét, Molotovot sem kímélte volna, ha nem szól közbe végzetes agyvérzése - ismertette új kötete érdekességeit Kun Miklós. A történész arról is beszélt, hogy orosz származású édesanyja mennyire óvta őt ettől a bűnözőtől. Szerinte Turgenyevvel foglalkozni (ahogy azt annak idején Kun Miklós a szakdolgozatában tette) vagy a XIX. század nagyjai után kutatni (amellyel szintén sok időt töltött a szerző) sokkal szebb dolog, mint a sztálini terror éveit, az agresszív hatalomvágy inspirálta tömeges mészárlás összefüggéseit vizsgálni.

"Joszif Sztálin meghalt, a sztálinizmus azonban azóta is él"- írja a véreskezű diktátorról a Sztálin alkonya című kötet végén a történész, aki végezetül arra hívta fel a figyelmet: próbáljunk úgy élni, hogy ez soha ne térjen vissza. Ne legyen soha olyan korszak, amelyben félni kell attól, hogy valami nyilvánosságra kerül!

T. A.