Kézilabda-filozófia nőknek, férfiaknak
A BMTE Sportcsarnokában tartott motivációs edzést az ifjú tehetségeknek a világ egyik legnagyobb szaktekintélyének tartott kézilabdaedző, Mocsai Lajos. A horvátok sztárcsapatát szenzációs játékkal legyőző magyar válogatott szakvezetőjétől megtudhattuk, mi áll a komoly teljesítmény mögött.
- Felváltva és párhuzamosan is edzett férfiakat és nőket. Van-e valamilyen lényeges különbség a két nemnél alkalmazott edzési módszerei között? Nem hisztisebbek a lányok?
- Nem, viszont a közösségi életben sokszor példamutatók. Egyébként az életem egyik legnagyobb büszkesége, hogy egyetlen ember volt még a világon, aki a lányokkal és a fiúkkal is vitézkedett olimpián és világbajnokságon.
- Mi a különbség a lányok és a fiúk képzése között?
- Egyetemen tanító tanárként mind a két nemet elég komolyan képeztem és tanítottam. Sokat segített a szüleimtől örökölt, otthonról hozott pedagógiai érzék. Vannak csak női edzők és csak férfiedzők. Én mind a két nemmel ki tudtam alakítani egy sajátos kézilabda-filozófiát. Annak idején csináltam egy faktoranalízist (statisztikai elemzést), ebből kiderült, hogy mik a sajátosságai a női és a férfikézilabdának. Bármikor vissza tudnék menni a női válogatotthoz vagy bármelyik komoly csapathoz. Nagyon szerettem a női közösségeimet, ez egy nagyszerű világ. Kökény Beáék (egykori ferencvárosi válogatott) például a szabadidejüket is együtt töltötték és minőségi programokat szerveztek. A nők ebben különbek, mint a férfiak. Ha viszont egy kis homok kerül a gépezetbe, akkor évekig hordják a kudarcot magukban. A férfiak már rég elfelejtik, túlteszik magukat a gondokon, de a nők a pályán sem tudnak teljesíteni, ha valami probléma adódik. Az emocionális, érzelmi dolgok sokkal többet számítanak náluk.
- Nagyon szeret tanítani. Sokszor mondja, hogy az egészség, az életminőség alapja a sport.
- Így van. A mai napig is két egyetemnek vagyok docense. Címzetes egyetemi tanár vagyok a Pannon Egyetemen, de a testnevelési egyetem a nagy szerelem. Ezen az egyetemen 1978 óta tanítok, most is dolgozom azért, hogy legyen jövője ennek az intézménynek. Sokat köszönhetek az alma maternek, amelynek a sorsa döntő fázisba kerül abból a szempontból, hogy az egyetemek rangsorában milyen szerepet tölt majd be. Most a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara az intézmény, de én a régi nevét használom, mert tősgyökeres "TF-es" vagyok. Úgy látom, hogy az integráció nem segítette az egyetemünket, de remélem, hogy az orvostársadalom is a megelőzést, a prevenciót és a sporttal kapcsolatos tevékenységet fogja támogatni. Sok országban azért kapja a doktor a fizetését, mert kevesebb a beteg, és elébe mennek a problémáknak. Ezt a szemléletet Magyarországon még erősen fejlesztenünk kell. Az életminőség és a minőségi élet alapja lenne a sport, a mozgáskultúra. Ezért próbálok ringbe szállni a "TF" jövőjéért.
- ?sszel indul a Kézilabda Akadémia. Visszatér az utánpótláshoz?
- Amikor az ember a pályafutása befejezése felé közeledik, mindig óriási élmény újra visszatérni a gyerekekhez. A felvételi nagyon szervezett volt. Tudományos csoporttal mértünk, fotocellával, komputerrel, pszichológussal csináltunk komoly teszteket. Antropometriai vizsgálattal mértük a gyerekeket, így néhány centiméter pontossággal meg tudtuk mondani a várható testmagasságukat. Hadd mondjak azonban egy keserű példát is. Egyes nagy klubok megtartották már a megadott időszakon kívül, előttünk egy-egy nappal a felvételiket. Ezekről a helyekről nem is jöttek a fiatalok a gimnáziumunkba.
- Saját magát hogyan készíti fel?
- Sok tréninget tartok, elsősorban a küzdőképes tudás, a nagy teljesítményekre való felkészülés, a motiváció és döntőképesség-fejlesztés, a fiatalok energetizálása céljából. Ha az ember saját maga nem birtokolja ezeket a képességeket, akkor nem tudja átadni, becsapja a környezetét, nem hiteles. Az edzőnek, a vezetőnek egy kiscsoportos elitközösség működtetésében és a működés minőségében van döntő feladata.
- Tíz éven át Németországban dolgozott. Sok fiatalnak az ma a trendi, ha külföldre mehet. Adjunk útravalót!
- A németek a munka után rohannak sörözni és nézik a meccset. Ez nekik az élet. Nem tud együtt lenni a család, nincs az, mint Magyarországon. Ez óriási előny a számunkra, és én bízom benne, hogy ez így is marad. Gondolja el, ha a Bundesligában két meccsen kikap egy edző, a harmadikon megkérdezik, hogy mi a gond, a negyediken felmentik. Az élsportolói életmód nagyon nehéz, ez nehezíti a párválasztást, a családi életet. Engem a feleségem sokat támogatott, de a négy gyermekünk is. Szerencsém volt. Nem árt tudni a fiataloknak: minden komoly teljesítmény mögött ott van egy stabil család.
KV
