Végső búcsú Mészáros Csabától
A családtagok, rokonok, barátok, munkatársak és ismerősök mellett a kerület vezetői is részt vettek Mészáros Csaba, a Klauzál Gábor Művelődési Központ néhai igazgatója temetésén a káposztásmegyeri Szentháromság plébánia urnatemetőjében. Közöljük Szabolcs Attila polgármester gyászbeszédét.
"A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam!"
Tisztelt gyászoló Család, Barátok, Munkatársak, Ismerősök!
Pál apostol írta Timóteushoz címzett második levelében az előbbi gondolatot, amikor érezte, tudta, hogy nem sok van hátra életéből. Furcsa dolog egy fiatal, 34 éves emberről azt állítani, hogy a harcot megharcolta, főleg, hogy a pályát végigfutotta. Életműről általában nyugdíjba vonuláskor, vagy több évtizedes munka után szoktunk beszélni.
De van, akinek nem adatik meg, hogy sok-sok éven keresztül munkálkodjon valamin, mégis maradandót alkot.
Sajnos, ezek közé tartozott Mészáros Csaba is!
Én nem ismerhettem hosszabb ideig, hiszen alig több mint másfél év telt el azóta, hogy beadta pályázatát a Klauzál Gábor Budafok-tétényi Művelődési Központ megüresedett igazgatói posztjára. E rövid idő alatt is,- és azért csak ettől az időszakról beszélek, mert az egyetemi évekről, a zsombói tevékenységéről kevés és áttételes információim vannak - Csaba maradandót alkotott.
Nem volt elég nehézsége a költözés, a fia műtétje ebben az időszakban, igenis meg kellett harcolnia a nem mindig baráti, kollegiális és politikai légkörrel, az új körülmények megismerésével, személyének elfogadtatásáért.
De Csaba keményen állta a próbát, rendet rakott a művelődési házban, feltárt korábbi gazdaságilag visszás cselekményeket. Mindezek mellett volt ereje és ideje arra, hogy a munkahelyi légkör megjavításával, új programok szervezésével a reá bízott intézmény működését gazdaságossá, és a kerület polgárainak elismerését kiváltva színvonalasabbá tegye.
Már csak azért is nagyon szomorú, hogy egy ilyen szépen alakuló élet tragikusan kettétört, mert nagyon sok gyönyörű tervét nem tudta megvalósítani.
Vannak elképzelései, melyeket megosztott munkatársaival, de nagyon sok gondolatot magával vitt, és csak valahonnan a felhők mögül tudja üzenni kollegáinak: ezt én sem csináltam volna másképp!
És idekívánkozik Pál apostol idézett levelének következő sora, amit Csaba is írhatott volna: "Te azonban maradj mindég meggondolt, viseld el a bajokat, lásd el az igehirdető munkáját, teljesítsd szolgálatodat."
Ezek a gondolatok kell, hogy vezéreljenek mindannyiunkat önkormányzati vezetőként, a kultúra apostolaiként, hiszen a kultúra bármely területén dolgozók a mai világban apostoli munkát végeznek, családtagként, barátként.
És eddig csak Csabáról, a kultúra apostoláról beszéltem.
Nem említettem a szerető férjet, családapát.
Ha nekünk Csaba eltávozása munkatársként, barátként pótolhatatlan veszteséget jelent, kifejezni sem lehet, milyen veszteség érte feleségét és három pici gyermekét.
Nekünk, hátramaradóknak egyetlen kötelességünk lehet, segíteni a család mindennapi életét, ha már a sors kegyetlen döntését nem tudjuk megváltoztatni.
Kedves Csabi!
Köszönöm, hogy megismerhettelek, ha
rövid ideig is, de együtt dolgozhattunk.
Nyugodj békében!
