Mókamester a Mesefesztiválon

Nem is tudom követni igazán, ki hol van, csak a nyomokat fedezem fel, merre haladnak a gyerekeim. A családban Marci a fáradhatatlan komikus, ha együtt vagyunk, állandóan őt kacagjuk. István a Röpülj páva szólótánc kategória győzteseként Washingtonba készül, Misi Kocsis Zoltán születésnapján fog zongorázni a MűPában, Kati Helsinkiben van - tartott rövid összefoglalót gyermekeiről a Mesefesztivál vendége, Berecz András Kossuth-díjas népdalénekes és mesemondó, akit május 12-én látunk vendégül a Klauzál Házban.

- Mi foglalkoztatja mostanában?

- Egy trilógián dolgozom, amelynek első CD-je ?dám és Éva kedves csetléseit és botlásait mutatja be. Olyan, mint a lépesméz, vidám és szerelmes. A második a gyermekeknek szól. Zöld Péter nagy lélegzetű meséjét mondom el, amely kacskaringók és felnőttrejtelmek nélküli, szépséges történet. Az én esetemben a piros-fehér orcájú zöld Petikéről szól a mese. A trilógia harmadik részét annak szánom, akinek a szakálla a térdét veri. Itt arról elmélkedem, miért fölösleges minden emberi szó, és miért szükséges mégis. Ezen a három anyagon töprengek, ezzel játszadozom mostanában, remélem, karácsonyra legalább az első CD megjelenhet.

- Hol tart a munkában?

- Már régóta könyvben gondolkodom, így minden CD-m egyben könyv is. Ebben a műfajban csak előre menekülhetek, ezért a trilógiához is tartozik egy-egy csodálatos szépségű, igazán míves kiadvány, amelyekhez Gyulai Líviusz barátom már elkészítette a gyönyörű metszeteket. A hangfelvételekhez Csíkszeredán bérelek egy süketszobát. Este vonatra ülök, reggelre megérkezem, elkészítem a felvételeket, és másnap már itthon is vagyok.

- Ez elég fárasztónak tűnik.

- Az lenne az igazi, ha a saját stúdiómban, saját közegemben dolgozhatnék, de erre nincs lehetőségem. Vonatos ember vagyok, autót vezetni nem tudok, de jó így, mert este itthon is lefeküdnék aludni. Ezek kicsiségek. Ha ilyenek nem lennének az életemben, akkor elkönyvelhetném, hogy a mennyországban élek. Amiért meg kell küzdeni, az utóbb is kedvesebb. Szerelmes is az tud lenni, aki a távollétet ismeri, ételt az szeret, aki valaha is megéhezett. Ott nehéz csak a küzdelem, ahol már megaláztatás is van, de amennyit ebből én kapok, annyi rám is fér.

- A Mesefesztiválon hallunk ízelítőt a lemezek anyagából?

- Nappal azt szoktam mondani, amitől éjszaka nem tudok aludni. Mostanában pedig annyira ezekben élek, hogy majdnem biztos. Jólesik mindig újrateremteni, megváltoztatni a szöveget, de nagy kihívást jelent a mikrofon és a magnetofon. A gép mindent úgy ad vissza, ahogy elhangzott, és amikor az ember azt hiszi, hogy már jól mondja, akkor kiderül, hogy még mindig lehet rajta csiszolni.

- Legutóbb Hazakísérlek címmel jelent meg lemeze. Ennek zenei anyaga Bartók Béla, Kodály Zoltán és Molnár Antal gyergyói gyűjtése alapján készült.

- Ezt a zenét ma már nem ismerik, a táncházakban nem húznak gyergyói zenét, így senki nem is táncol rá. Gyakorlatilag mára már teljesen kihalt. Én is fonográfról tanultam meg a dalokat, és a barátaimat kértem hegedű-, cimbalom- és ütőgardon-kíséretre. Sokfelé jártunk a lemezzel, de a gyergyói bemutató volt a legcsodálatosabb. Gyergyóremetén, a hatalmas művelődési házban rengetegen vártak ránk, még a fal mellett is álltak. Azt a zenét - énekeket, táncokat, hangszeres zenét - mutattuk be, amit valamikor a hallgatóság nagyszülei tudtak. ?“riási élmény volt!

- Milyen fellépések előtt áll?

- A naptáram tele van, de csak azt tudom, hol jártam, hogy holnap hova megyek, mindegy. Ami mesém és dalom van, azokat reggeltől estig boldogan csiszolgatom, annyira szeretem őket.

Tamás Angéla