Veteránautók és cápák
Farkasdi Károly, az idei Év vállalkozója cím birtokosa élete során állatszeretetének és szakmájának is nagyon sok hasznát vette. Erre a Tropicarium és az ?lomautó Múzeum a leglátványosabb bizonyítékok.
- Harmincnégy éven át élt Svédországban. Kolmardenben létrehozta első tropicariumát, amely a mai napig sikeresen működik, mégis hazajött. Miért?
- Egy kis állatkereskedéssel kezdtem, öt dollárral a zsebemben. Halakat árultam, majd tenyésztettem. Az üzlet lassan, de szépen felfejlődött, és rövidesen már kiállításokra is jártam az állatokkal. Közben a fiaim is felnőttek, elektronikát tanultak, és mi hárman nagyon erősek lettünk, remek csapatot alkottunk. Együtt bármit meg tudunk oldani. Akváriumokat építettünk szerte a világon. Az első cápaakvárium Kolmardenben készült, ahol négy évre rá megnyitottuk Tropicariumunkat. A magyar nagykövet unszolására fogtam bele a budatétényi Tropicarium felépítésébe de ahhoz itt kellett lennem, hogy el is készüljön. Így hát hazaköltöztem. Az ezredfordulón egymillió literesnél is nagyobb cápaakváriummal kezdte meg működését a magyar Tropicarium a Camponában.
- Kolmardenben idősebb fia, Stefan a főnök, itthon kisebbik gyermeke, Tamás. Ön már csak az autóinak él?
- Ha a fiaimnak szükségük van rám, ott vagyok mellettük, besegítek, de önállóak és jól csinálják, így én leginkább az ?lomautó Múzeummal foglalkozom, ahol ma már 74 veterán autóm van. A svédországi társaságomban divat volt az öreg autók gyűjtése. Mivel engem is érdekelt, és a nagyobbik fiam már gyerekként is szeretett bütykölni, vettem egy BMW W8-as, barokk Engelnek nevezett modellt. Amikor hazaköltöztem, már tíznél több veterán autó jött velem, amelyek először a Camponában kaptak helyet, majd egy pincében. Néhány éve azonban az Oroszlános udvar épülete a gyűjtemény otthona. Ez a hely a szívem csücske, ezért ha az önkormányzat vezetőivel sikerül megfelelő, hosszú távú megállapodást kötni, nagy felújításba kezdek. Hetvenéves vagyok, de ezt még vállalnám.
- Mindkét vállalkozása sikeres és a maga nemében egyedülálló, mégis azt mondja, nem számított az Év vállalkozója kitüntetésre.
- Nem jutott eszembe, de minden ember hiú, örül, ha dicsérik, és ez alól én sem vagyok kivétel. Büszkeséggel tölt el, és most még többet akarok bizonyítani, hogy lássák, megérdemeltem. Ameddig erőm engedi, a Cápák Jövőjéért Alapítványon keresztül hozzásegítem a kerületi gyerekeket ahhoz, hogy élni tudjanak a lakóhelyük nyújtotta lehetőségekkel.
Tamás Angéla
