Szerencsére Magyarországon élünk

A Tavaszi Művészeti Fesztiválon a Dohnányi Szimfonikus Zenekarral lépettfel, a Kárpát-medencei borásztalálkozón pedig zenekarával, a Rackajammel adott nagy sikerű koncertet a Rozáriumban Ferenczi György. A borászok és zenészek találkozójára a zord időjárás ellenére is igen sokan látogattak el, még a felhőszakadás és a jégeső sem tántorította el az érdeklődőket. Ez a kiváló borok mellett talán annak is köszönhető, hogy idén a magyar népzene legjelesebb képviselői látogattak el hozzánk a határon belülről és kívülről egyaránt. Ferenczi György különféle zenei stílusokkal kísérletezik, kutatja a bennük rejlő lehetőségeket, és saját bevallása szerint váltásai akár 180 fokos fordulatot is vehetnek. Játszik hegedűn és gitáron, de igazi hangszere a herfli, vagyis a szájharmonika. Zenei pályafutása első tíz évében neve a Herfli Davidsonnal, 2003 óta a Rackajammel forrt össze.

- A legjobb szájharmonikások között emlegetik, ha nem a legjobbként. Többen játszanak nálunk ilyen virtuóz módon, mint ön?

- Magyarországon száz-százhúsz remek amatőr vagy profi szinten játszó bluesharmonikást tartunk számon. Akik ezen a hangszeren játszanak, egy nagy baráti társaság tagjai - legtöbbjük nagyon jó barátom. Évente egyszer tartunk egy harmonikástalálkozót, ahol mindegyikünk csak egy számot ad elő ugyanazzal a zenekari kísérettel, és ismertségtől függetlenül aznap este az muzsikál, akit ottani játéka alapján a baráti kör választ.

- Zenei tanulmányait hétévesen mégsem szájharmonikán kezdte, hanem hegedűn.

- Nyolc évig állami zeneiskolába jártam, majd két év továbbképzőt végeztem. Hibátlan szolfézstanárom volt, az ő óráiról soha nem lógtam, ezért már tizenhárom évesen bele mertem vágni a zeneszerzésbe. Igaz, így visszatekintve, még nem nagy sikerrel. Négy éve, mióta kisebbik lányom kezébe vette a vonót, ismét tanulok hegedülni: klasszikus, cigány- és népzenét. Fontos, hogy olyan zenei alapműveltségem legyen, amely lehetővé teszi, hogy mindent kihozzak a szájharmonikából és hozzá a környezetet is meg tudjam teremteni.

- Ezek szerint minden zenésznek szüksége van klasszikus zenei képzésre?

- Nem, hiszen B. B. Kingnek nem volt rá szüksége, de nem árt, ha van. Szerencsére Magyarországon élünk, ahol Kodály-módszerrel tanítanak az iskolákban. ͍gy az sem baj, ha valaki kettes énekből, mert a módszer lényege, hogy elég, ha valaki csak ott ül az órákon nyolc, vagy jobb esetben tizenkét éven át. Észre sem veszi, és "belemegy" a fülébe a muzsika, zenét tanul. Ebben rejlik a Kodály-módszer zsenialitása.

- Miért váltott a Herfli Davidsonról a Rackajamre?

- Akkoriban sűrűn látogattam a táncházakat, így nagyon közel került hozzám a népzene és váltani akartam. Azt is éreztem, hogy mindenképpen változtatni kell, mert a mi generációnk már kibulizta magát, elfáradt. Teljesen mást akartam csinálni, de a név miatt a közönségnek elvárásai vannak. A "brand" jelenti a közönség számára a megszokott zenei stílust, ezért új zenét, más stílust csak másik név alatt érdemes játszani. Az új műsort már nem lehetett a Herflivel előadni, ezért feloszlattam a zenekart és megalakult a Rackajam. Közönségünk kicsit kicserélődött, megfiatalodott, de a régi rajongók közül is sokan megmaradtak.

- A rózsakerti közönség körében is nagy sikert arattak.

- A herflin nagyon könnyű eljátszani a népzene alapját képező öt hangot, a pentaton skálát, bár én mindenfajta muzsikát játszom a szájharmonikán. Igaz, ehhez nagyon keményen kell rajta gyakorolni, de melyik hangszeren nem?
Egyébként jól kell muzsikálni, lejátszani a műsort, és akkor tetszik az embereknek.