Hírek

Fáklyás evezéssel emlékeztek Kolonics Györgyre
5 éve hunyt el a kétszeres olimpiai bajnok
2013-07-16

Öt éve, 2008. július 15-én hunyt el edzés közben Csepelen Kolonics György, vagyis Koló, kétszeres olimpiai bajnok, tizenötszörös világbajnok, minden idők egyik legjobb kenusa.Koló tiszteletére és az általa képviselt értékek fenntartására jött létre 2009-ben a Kolonics György Alapítványt. Halála napján minden évben, fáklyás evezést tartanak barátai és tisztelői Csepelen. A megemlékezésen közel kétszázan vettek részt: sporttársai, barátai, tisztelői; többek közöttHorváth Csaba, Kozmann György, Angyal Zoltán, Csabai Edvin, Wichmann Tamás. A fáklyás evezésen Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzatát Karsay Ferenc alpolgármester képviselte.

A kerületben Kolonics György nevét viseli az a budafoki általános iskola, ahova gyerekkorában járt, valamint idén január óta az MKKSZ Gubacsi Szabadidős Vízi Turisztikai Központja is.

Kolonics György 1972. június 4-én született Budapesten. Kilencéves volt, amikor egy iskolai túrán először látott kenut közelről. Annyira megtetszett neki, hogy a kenuzni kezdett a Lágymányosi Spartacusban, majd a Csepel SC-ben, amelyhez aztán haláláig hű maradt.

Az első világbajnokságára 1991-ben jutott ki, egy év múlva pedig már olimpián is versenyezhetett Barcelonában. Első vb-aranyérmét 1993-ban Koppenhágában szerezte Horváth Csabával egy hajóban, s a dán fővárosban kivívott két arany- és egy ezüstérmével a vb legeredményesebb kenusa lett.

Két év múlva a Kolonics-Horváth páros a duisburgi vb-n ért el kiemelkedő sikert: 200, 500 és 1000 méteren nyertek aranyat, négyesben pedig még 200-on és 500-on is. Ezt követte az 1996-os atlantai olimpiai diadal, amikor kettősük 500 méteren első, 1000 méteren harmadik lett. A két kenus összesen 11 világbajnoki aranyérmet nyert párosban és négyesben, 1993 és 1998 között csupán két olyan nagy nemzetközi verseny volt, ahol kenu kettesben 500 méteren le tudták győzni őket.

1999-ben a párosnak nem sikerült kijutnia a világbajnokságra, ezt követően Koló többnyire egyéni számokban versenyzett. ͍gy nyert 2000-ben Sydneyben olimpiai aranyat 500 méteren, a 2001-es Eb-n Milánóban egy arany- és egy ezüstérmet, míg a poznani vb-n 500-on második, 1000 méteren pedig harmadik lett.

2003-tól ismét párosban indult: Kozmann Györggyel a gainsville-i vb-n 1000 méteren a dobogó harmadik fokára állhattak fel, négyesben pedig 200 méteren aranyérmet szereztek. A Kolonics-Kozmann páros 1000 méteren bronzérmes lett a 2004-es athéni olimpián, 2006-ban a szegedi világbajnokságon 1000 méteren aranyérmet, 500 méteren bronzot, 2007-ben Duisburgban pedig 500 méteren világbajnoki aranyérmet szerzett.

Eredményei révén Kolonics György éveken át vezette a magyar kenusok ranglistáját, tízszer lett az év magyar kenusa. Pályafutását 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el. 1996-ban lett Csepel, 2000-ben pedig Budafok-Tétény díszpolgára.

Koló ötödik olimpiájára, a pekingire készült, amelyen Magyarországot Kozmann-nal kenu kettesben 500 és 1000 méteren képviselte volna. 2008. július 15-én edzés közben egy résztáv végén rádőlt a kísérő motorcsónakra, s elvesztette eszméletét. Kozmann György és trénere, Ludasi Róbert szívmasszázzsal és mesterséges lélegeztetéssel igyekeztek életben tartani, de nem jártak sikerrel, ahogy a kiérkező mentők sem: a halál szívtágulattal járó szívizombetegség, következményes heveny balszívfél-elégtelenség miatt állt be.

Koló rengeteget edzett, minél nehezebb volt a feladat, annál keményebben vetette bele magát. ""A sok fájdalom edzés közben erősíti a jellemet"" - vallotta. ""Akkor hajtod ki magad, és akkor vagy jó, ha 700 környékén már fogalmad sincs, hogyan érsz célba. Mert akkor annyi tartalékod van még, hogy valahogy bevergődj."" Mindig hátul evezett. Úgy vélte, a hátsó emberé a felelősség, neki kell ügyesebbnek, kitartóbbnak lennie. Több minden függ a hátsótól, ő kezdeményezi a ritmusváltásokat, szól, ha segíteni kell kormányozni. Úgy készült Pekingre, hogy ha nyer, befejezi, mert már elérkezettnek látta az időt, hogy végre gyerekei legyenek.