Magányos díva álomautóban
Tűzpiros Ford Thunderbirdöt küldött Medveczky Ilonáért az ?lomautó Múzeum tulajdonosa, Farkasdi Károly, emlékezvén a díva ötven éve megvásárolt első autójára. A művésznő látogatásának apropóját a borfesztiválon a táncos nevét viselő szabadkai Merlot szolgáltatta. A színpad istennőjének tartott táncosnőt megérkezésekor kerületünk vezetői is üdvözölték.
- Milyen emlékek fűzik a ThunderÂbirdhöz?
- Egy évre Frankfurtba szerződtem, és az éves keresetemből vettem egy Thunderbirdöt. Igaz, az elsőt kék színben, de közvetlenül utána egy pirosat is vásároltam. A kék Ford, amelyről Károly tudott, a Veréb is madár című filmben is játszott. Miattam kutatta fel ezt az autót, amellyel ideérkeztem. A kéket kereste, de csak pirosat talált, ezért ezt vette meg. Akkor még nem tudta, hogy nekem ilyen színű Thunderbirdöm is volt.
- Életében mindig fontos szerepet játszottak az autók?
- Hajaj! Nekem a 60-as, 70-es években is olyan autóim voltak, amelyeket Magyarországon addig nem is láttak. Jártam Mustanggal, Volkswagen Karmann Ghia-val, 1969-ben San Franciscóban Chevrolet Corvette-tel, majd megvettem az angol nagykövet Rolls-Royce-hoz hasonló Daimler limuzinját. Ez a kocsi óriási szenzációt jelentett 1970-ben! Amikor az opera előtt megálltam, az akkora feltűnést keltett, hogy most, ha egy helikopterrel szállnék le oda, az sem lenne annyira meglepő.
- Vezet még, művésznő?
- Természetesen. Igaz, hogy egy "gyufaskatulyát", egy Fiat Puntót, amely belefér a ThunderÂbird csomagtartójába, de pillanatnyilag számomra nem a kocsi a leglényegesebb dolog. Bizonyos alkalmakkor nagyon fontos, de Károly olyan gáláns és olyan hihetetlenül nagyúr, hogy azt mondta, bármikor, bármilyen alkalomra olyan kocsit prezentál, amilyet akarok.
- Három szérián át zsűrizte a Szombat esti láz táncosait, sőt a legvégén táncolt is.
- Mint zsűritag, keveset beszéltem, mert azt tartom, hogy egy táncművész inkább táncoljon, mint beszéljen. Akkor este az aláírt szerződésnek eleget téve, betegen, kificamodott térddel, megroppant hátgerinccel is táncoltam, de nem bántam meg, mert az ottani fellépésem egy szikra, egy lehetőség volt arra, hogy megcsillogtathassam régmúltból maradt adottságaimat, megmutathassam, hogy így is kinézhet valaki hatvanhét évesen, szinte meztelenül. Ennyi idősen csak Josephine Baker és Marika Rökk volt képes erre.
- Most nem látjuk a zsűritagok között. Mivel tölti szabadidejét?
- Kisnyugdíjas vagyok, hatvanezer forintból élek, de annak idején többet kerestem, mint Magyarországon bárki más, és ez meg is látszik a környezetemen. Most füvet nyírok, sövényt vágok, és a kertemet ápolom, beszélek a növényekhez és foglalkozom a kutyáimmal.Csak férfi társam nincs, és a magány kegyetlen. Érzékeny, szentimentális lélek vagyok, romantikus, álomvilágban élek, ezért még mindig reménykedem abban, hogy egyszer csak történik valami. Mindenkihez tartozik valaki, ezért bízom benne, hogy előbb vagy utóbb egy férfi az én kezemet is megfogja és megkérdezi: hogy vagy?
Tamás Angéla
