Buzánszky Jenő Tétényben

Egy igazi legenda, Buzánszky Jenő volt a vendége a Cziffra György Nagytétényi Kulturális Központ Hungar-Ikon rendezvényének, amelyen zenés utazást tehettünk október végén a gólok világában. Labdarúgásunk egyik utolsó nagy mohikánját Karsay Ferenc alpolgármester köszöntötte és ajándékozta meg az önkormányzat nevében. Ezt követően átadta a szót átadta a szót a két műsorvezetőnek, Bálint Emesének - aki amellett, hogy zenész, énekes és színész, Jenő bácsi keresztlánya is - és Farkas Bálint színész, énekesnek.

- 1953. november 25-e nagy napja labdarúgásunknak, de a világ labdarúgásának is, ekkor vertük meg Angliát a Wembley-stadionban. Azóta hatvan év telt el, hogyan emlékezik vissza a legendás 6-3-ra?

- Életem egyik legkedvesebb emléke, hiszen odahaza győztük le az addig veretlen angol válogatottat. Lehetett volna nagyobb arányú győzelem is, olyan jól ment a játék. Kár, hogy bekaptunk három gólt, jobban hangzott volna a hat-nulla.

- Hogyan ünneplik meg november végén a hatvanadik győzelmi évfordulót?

- Még nem tudom, a Magyar Labdarúgó-szövetségtől függ, de az biztos, hogy akadt, aki azt mondta, menjünk Londonba ünnepelni. De hogy nézne ki a győztesnek a vert hadsereg otthonában tort ülni, nem igaz?

- Jövőre is lesz egy jeles évforduló"Ś

- Mire gondol, csak nem a berni vereségünkre? A mai játékosok kiegyeznének azzal a sikerszériával, amelyet mi elértünk. Négy évig veretlenek voltunk, csak éppen az 1954-es világbajnoki döntőben kaptunk ki a németektől 3-2.re.

- A legrosszabbkor, ráadásul egy olyan csapattól, amelyet egy héttel korábban 8-3-ra legyőztek. Hogyan kaphattak ki ugyanattól ez együttestől néhány nappal később?

- Minden összeesküdött ellenünk, de legfőképp a bíró. Ha röviden kell válaszolni erre a kérdésre, egyszerűen elcsalta a meccset.

- Máig is ezt nyögjük, azóta is csak nosztalgiázunk. Mit szól a mai válogatott (le)szerepléséhez?

- Szerencsére nem láttam, mert akkor jobban megrázott volna a 8-1-es megszégyenítő vereség. Éppen Németországban jártam vendégségben, magyaroknál, így csak néhány holland gólt láthattam, de az elég volt nekem - gondolom, a csapatnak is. Innen felállni a magyar labdarúgásnak nagyon nehéz lesz, egyhamar biztosan nem sikerül. Nagyobb alázat kell ehhez a játékhoz, mi még úgy feküdtünk le esténként, hogy így imádkoztunk: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Más világ volt az akkor, mi úgy fogtuk fel az egészet, hogy sokkal többet kaptunk a közönségtől és a hazánktól, mint amit mi adtunk nekik"Ś

- Ma hogyan fekszik le esténként? Néha megnézi a régi nagy meccseit?

- Nem, de szívesen hallgatom Szepesi közvetítéseit, ezért elalvás előtt gyakran beteszem a kazettát a 6-3-ról vagy a visszavágóról, a 7-1-ről. Nagyon jól tudok aludni tőle"Ś

- Hogy bírja 88 évesen ilyen jól energiával?

- Bányászgyerek vagyok, sose féltem a munkától és az edzésektől. Különben is, megbeszéltem Gábriel arkangyallal, hogy százéves koromig feltétlenül várjon meg, mert csak akkor vagyok hajlandó az ölébe ülni"Ś

(Temesi László)