Ibolya néni, a "szupernagyi"
Könnyen "kiszáradhatott" volna a Futafok 2013 több ezer résztvevője, ha nincs a kerületünkben egy igazi kereskedő-szupernagyi, aki mindig szívén viseli a közösség ügyes-bajos dolgait.
Az idei futóverseny szervezőit hideg zuhanyként érte a hír az előkészítő munka szervezésének finisében, hogy a majd ötezer nevezőnek nem tudják biztosítani a megszokott, verseny utáni, folyadék- és energiaveszteség pótlására szolgáló vizet és müzliszeleteket. A problémát az okozta, hogy a legnagyobb kerületi (multinacionális) élelmiszer-áruház a korábbi egyeztetések ellenére sem tudta vállalni ezt. Az üzletlánc központi vezetésének indoklása rövid volt és megfellebbezhetetlen: a helyi áruház forgalma nem teszi lehetővé egy helyi rendezvény ilyen nagyságrendű támogatását.
A nehéz helyzetben a méreteiben konkurenciának aligha nevezhető Barackos úti Ibolya ABC hozta a segítséget. A kisbolt vezetője, Géró Istvánné - a környéken közszeretetnek örvendő Ibolya néni - nem sokáig törte a fejét, és 600 liter ásványvizet ajánlott fel a versenyzőknek. Az Ibolya ABC-t is tömörítő magyar Reál üzletlánc hála Istennek rátett még egy lapáttal (pontosabban 3000 Reál Cerbona müzliszelettel) a felajánlásra. Ezt a központ küldte, ahol Ibolya néninek nem kellett sokat győzködni korunk embereit: az igazgatót és a marketingigazgatót. Megértették a kérést, és pillanatok alatt segítettek.
- A verseny előtti hét csütörtökén kaptuk korábbi támogató partnerünk állásfoglalását, így pénteken próbálkoztunk még pár nagy cégnél, de nem sikerült velük dűlőre jutnunk - mondta el lapunknak a Futafok egyik szervezője.
- Négy nappal a rendezvény előtt bementem a kisközértbe, hogy segítsenek. Azonnal segítettek - összegzett a szervező.
Ibolya néni felajánlotta a vizet és vad telefonálásba kezdett, este már jött a telefon, hogy "rendben lesz a müzliszelet is". Másnap reggel 9-kor megérkezett a Reáltól az e-mail, beszállnak, és az osztálykassza program népszerűsítéséért cserébe jönnek a müzliszeletek is.
- Az az igazság, hogy rendszeresen szoktunk támogatást nyújtani nyugdíjasklubnak, civil szervezeteknek is. Mi - fiammal, Zoltánnal, akinek átadtam a vállalkozást - kisvállalkozók vagyunk, így csak szerény támogatást tudtunk adni - mondta lapunknak Ibolya néni, hozzátéve: a Futafok Budafok-Tétény valamennyi lakójának igazán fontos ügy. - Ráadásul a családom is sportos; a kicsi lányunokám görkorcsolyázni jár, ő is ott volt, nagy örömmel vett részt a Futafokon - tette hozzá.
A történet a lokálpatriotizmus példája, arról is szól, hogy ha nincs pénz megvenni valamit a közösség számára, és lepattanunk a nagyokról, akkor jön a kicsi megmentő, aki nem kér ezer e-mailt marketingeseknek, hanem maga is vállal áldozatot, a többit pedig két telefonnal, önzetlenül és lelkesen elintézi.
Mit lehet még ehhez hozzátenni? Talán annyit, hogy jó érzés egy "kisvárosban" élni a nagyvároson belül, ahol az emberek segítik egymást. Talán egyszer felismerik ezt a nemzetközi nagyvállalatok is...
K. V.
