A vívótörténet legfiatalabb világbajnoka
Szilágyi ?ron a vb után kicsit kifújta magát, de túl hosszú ideig nem lazíthatott, mivel október elején megkezdte a World Combat Games játékokra való felkészülést. A Vasas SC kardvívójával a küzdősportok világversenye előtt beszélgettünk.
- Szentpétervárra készül, ahol a hat küzdősport között első ízben szerepel a kardvívás. Milyen reményekkel indul a világjátékra?
- Számomra teljesen ismeretlen ez a verseny. Kíváncsian várom, hogy milyen lesz. Kemény mezőnyre számíthatunk, hiszen a világranglista első tizenkét versenyzőjéből tizenegy ott lesz.
- Nemrég egy zártkörű versenyen járt Londonban. Született magyar győzelem?
- Igen, de ez inkább kardvívó-bemutató volt, nem verseny, ezért mellékes, hogy nyertem. A londoni Lansdowne Clubba jól képzett, remek vívók érkeztek mindenfelől. Én egy angol srác, James Honeybone ellen léptem pástra, és csak egy asszót vívtam vele.
- Két éve az országos bajnoki cím birtokosa. Mire számít a decemberi Országos Bajnokságon?
- Nagyon várom ezt a versenyt. Kíváncsi vagyok, hogy idén sikerül-e valakinek megvernie. Az OB-n az ország legjobbjai gyűlnek össze, a páston klubtársaimmal, a válogatott tagjaival, feltörekvő, tehetséges fiatalokkal kerülök össze, de bízom abban, hogy jó asszókat fogok vívni a nehéz ellenfelekkel.
- Melyik versenyét tartja a legemlékezetesebbnek?
- Természetesen az olimpiát. Életem legnagyobb élménye volt, hogy hatezer ember előtt olimpiai aranyérmet sikerült szereznem.
- Hogyan készül a versenyekre?
- A szakmai, kifejezetten vívói felkészüléskor rengeteget asszózunk, lábmunÂkázunk, és a mesteremmel iskolázunk, ami azt jelenti, hogy szemben állok vele, ő pedig kijavítja a mozdulataimat és új akciókat tanít meg. E mellett hetente kétszer-háromszor fizikai képzésen is részt veszek, ahol más, kiegészítő mozgásokat végzünk. Az erőnléti edzések mellett elemzések is szerepelnek a felkészülésben. A mi sportágunk nem annyira egzakt, mint a futás vagy az úszás, ahol a versenyzőknek saját magukat kell felülmúlniuk. A vívásban ellenfelek vannak, akikből fel kell készülnöm, hiszen ők is felkészülnek belőlem, és arra is oda kell figyelnem, hogy"fejbe" akkor legyek a legjobb formámban, amikor a verseny van.
- Megviseli, ha nem úgy sikerül vívnia, ahogyan tervezte?
- A sikert nehezebb feldolgozni, mint a kudarcot, egy sportoló életében azonban mindkettőnek fontos a szerepe. A kudarc bánt, egy-két hétig fáj, de ahogy jön egy másik verseny, az ember elfelejti és megy tovább. Bármilyen csalódás ért pályafutásom során, azt soha nem vittem magammal a következő bajnokságra, mert akkor már csak az előttem álló feladat foglalkoztatott.
- A vívás volt az első sportág, amelyet kipróbált?
- Édesanyám az összes környező sportegyesületbe elvitt, így sok mindent megismertem - fociztam, atletizáltam, teniszeztem, karatéztam -, de egyik mellett sem tartottam ki hosszú ideig. Kilencévesen kerültem a Vasas SC edzőtermébe Gerevich György - Gyuri bácsi - kezei alá, és itt ragadtam.
- A sportolók többsége többször is vált egyesületet, de ön azóta is hűséges a Vasashoz.
- Ez egy összetartó csapat. Ritkán fordul elő, hogy egy vasasos elhagyja az egyesületet. Én is ragaszkodom a klubhoz és bízom abban, hogy egész pályafutásomat itt tölthetem el.
- A vívás mellett sok energiát fektet a tanulásba is, hiszen az edzésekkel és versenyekkel párhuzamosan két egyetemre is jár.
- Mindig fontosnak tartottam a tanulást, ezért is jelentkeztem annak idején a Fazekas Mihály Gimnázium matematika tagozatára. Az érettségi után azonban olyan lehetőséget kerestem, ahol általános műveltségemet bővíthetem. Így találtam rá az ELTE nemzetközi tanulmányok szakára, ahol most harmadéves vagyok, a Károli Gáspár Református Egyetemen pedig második éve pszichológiát hallgatok.
Tamás Angéla
