Hírek

A tű felfedezésekor már késő
Scherer Péter (Pepe) színész-rendező drogprevenciós színházi előadása a Cziffra-házban
2013-11-14

A gyáva című előadás kerül színre november 15-én a Cziffra-ház diákoknak szóló interaktív drogprevenciós előadás-sorozatának részeként. A Nézőművészeti Kft. és a Manna Kulturális Egyesület közös darabjáról a színész-rendező, Scherer Péter beszélt lapunknak.

- Hogyan született meg a darab ötlete?

- Az ötletgazda Gyulay Eszter barátom, A gyáva dramaturgja. Néhány éve megtalált engem egy monodráma, amelyben egy tanár beszél a gyerekekhez egy diák öngyilkossága kapcsán. Ez az osztályterem-színházi előadás sokat ment, nagy sikere volt. Eszter felvetette, hogy mivel drogos témában nem nagyon van darab, mi lenne, ha csinálnánk egyet. Volt egy jelöltünk is a heroinista fiú szerepére. Elkezdtünk dolgozni hárman - színész, rendező és dramaturg - egy kis konyhában egy hónapig. Könyveket olvastunk, videókat néztünk, beszélgettünk drogprevenciós szakemberekkel. Voltak színészi improvizációk, könyvrészletek, ötletek - egyfajta színházi fejlesztésen keresztül jött létre a szöveg.

- Ön is szerepel a darabban. Kit játszik?

- Eredetileg monodrámának gondoltam ezt is, de ahogy dolgoztunk rajta, rájöttünk, hogy a heroinista őrületet nem lenne rossz ütköztetni egy úgymond normális felülettel, mondjuk valamelyik szülőével. ͍gy került be a két apa-fiú jelenet, és így lett kétszereplős a darab. De alapvetően a heroinista fiú monológjára épül a történet.

- Mit gondol, mostanában inkább nyúlnak a fiatalok kábítószerekhez, mint régebben?

- Sokan nem tudják, hogy drognak számít minden olyan szer, aminek tudatmódosító hatása van. Tehát a nikotinos cigaretta és az alkohol is. Ezeket az én serdülőkoromban ugyanígy kipróbálták. Más kérdés, hogy a társadalom mennyit változott, és emiatt esetleg hamarabb nyúlnak ezekhez, mint mi. Füves cigit mi azért nem szívtunk, mert nem volt jelen, nem lehetett hozzájutni. Nyilván a kábítószer ijeszti jobban a szülőket, mert ez az anyag az ő kulturális hagyatékukban nem szerepel.

- Nem kezdte el jobban félteni a gyerekeit, ahogy beleásta magát a drogtémába?

- Surányi Judit addiktológus szakértőnktől azt tanultam, hogy féltés helyett a nyílt kommunikáció többet szokott érni. Már a totyogónak értelmes elfoglaltságot kell adni, az elméjét ki kell nyitni a világ szépségeire. A legnagyobb védettség maga a motiváció, hogy az életemmel szeretnék valamit kezdeni. Leszokásnál is az a nehéz, hogy a drog helyett nincs semmi, mert a drog van valami helyett. Az élet van helyette, amelyben motivációkat kell szerezni. Ebben a szülő sokat tud tenni, hogy felhívja a figyelmet az arra érdemes dolgokra. A mértéktartás a lényeg. A kamaszkori kíváncsiság bennünk is megvolt, én is azonnal kipróbáltam minden olyan dolgot, ami tilos volt. Ez normális serdülőkorban, csak tudjanak időben megállni.

- A lányaival tud erről beszélni?

- Miközben a fél életemet az ország középiskoláit járva töltöm, és próbálom rávenni a gyerekeket, hogy normálisan éljenek, várjanak valamit az életüktől ahelyett, hogy elkezdenek tolni valami cuccot, sokszor gondolom, hogy kevés időm van rá, hogy a sajátjaimnak ugyanezt elmagyarázzam. De rajta vagyok! ?Ž
Kántor Klaudia