Ha elhangzik a belső parancs

A lehető legegyszerűbb díszletek között, villódzó fények és mindent beborító köd nélkül ad koncerteket Révész Sándor, a Piramis együttes egykori frontembere zenésztársával, Zajzon Gábor lantművésszel. Az akusztikus gitáron játszó énekes úgy véli, ha valakinek igazi mondanivalója van, akkor nem kell a hangerő és a ciráda, a dalok üzenete csendesen is eljut a hallgatóság lelkéhez.Az idén hatvanéves zenész nagy kegynek tartja, hogy szívvel-lélekkel azzal foglalkozhat, amihez ért, amit igazán szeret. Mint mondta, soha többé nem akar már dübörgő rockzenét játszani. Ma már más zenei ars poetica viszi a színpadra, mert nemcsak az életében, hanem a zenében is fontosnak gondolja a mértéktartást.

- Az elmúlt héten két alkalommal is tapsolhatott önöknek a közönség, mégsem állt kötélnek, hogy a koncertek valamelyike után interjút adjon a Városházi Híradónak. Van ennek valamilyen különös oka?

- Közvetlenül a fellépések után kifejezetten nehezemre esik a sok beszéd. Nagyon érzékeny a torkom, így az orvosom előírta, hogy kíméljem a hangomat. Ezt igyekszem betartani. A MOM Kulturális Központjában adott két és fél órás koncerten óriási sikerünk volt sok száz ember előtt. A háromszori visszatapsolás, a fotózások, a tengernyi ölelés és a sok-sok gratuláció után közel másfél órán keresztül dedikáltunk. Bár a közönség csendes odafigyelésével, mérhetetlen tiszteletével és szeretetével rengeteg energiát adott nekünk, a beszélgetés már sok lett volna a hangszálaimnak.

- Több mint négy évtizedes pályafutása alatt többször előfordult, hogy néhány évig nem hallottunk önről. Miért?

- Nagyfiúsan fogalmazva időnként szeretek csendben maradni. Nem lehet állandóan jelen lenni, csak ha folyamatosan "lobog" az ember, ahogy az a Piramis nagyon emlékezetes, hétéves időszakában történt. Ott az első öt év következetes munkával, állandó koncertezéssel telt, ám 1981 táján megrekedtünk. Kevesebb fellépésünk volt, és az utolsó, Erotika című lemezünk is nagyon nehezen készült el. Az élő fellépések közötti leghosszabb kihagyásom hat év volt, de a lemezek kiadásánál tízéves szünet is előfordult. Az utóbbi negyedszázadban megtanultam, hogy szembe kell nézni az alkotói ciklusokkal. Van egy belső órám, amely jelzi, mikor jön el a megfelelő pillanat arra, hogy megszólaljak, mikor van igazi üzenetem a közönségnek.

- Idén érkezett el az idő?

- Igen. A hallgatás időszakában "csak" emberként éltem: rengeteget olvastam, tanultam, az erdőt jártam és időm nagy részét a családommal töltöttem. Kislányom születésekor vidékre költöztünk, hogy Ráhel fejlődéséhez megteremtsük a kedvező feltételeket, az egészséges és békés életet. Hálát adok a sorsnak, hogy kései apasággal áldott meg, így szinte mindig a gyermekem mellett lehetek. Ez számomra egy csoda. Emellett zenét szereztem és szöveget írtam, hogy ha elhangzik a belső parancs, ami 2013-ban megtörtént, legyen hozzá anyagom. Koncertsorozatunkhoz is úgy fogtam hozzá, hogy rengeteg dal formájában kéznél legyen az elmúlt négy év termése. Az új dalok mellé zenésztársammal, Zajzon Gáborral néhány Piramis-dalt is beillesztettünk a programunkba, bár már több mint harminc éve nem vagyok az együttes tagja.

Tamás Angéla