Vastag Tamás nagy családot szeretne

Vastag Tamás élete páratlan és megismételhetetlen élményének a három évvel ezelőtti Aréna-koncertet tartja, ahol tizenhétezer ember előtt énekelhetett. Az első, testvérével, Vastag Csabával adott élőzenekaros fellépését szintén a szívében őrzi, ahogy csepeli bemutatkozását vagy erdélyi turnéit is. Szereti a szép dalokat, az ülő közönséget és a gyerekeket. Mint mondta, nagy családot szeretne, hat-nyolc gyerekkel, mert jó lenne magát a lehető legtöbb "példányban reprodukálni".

Az X-Faktorból ismertté vált popénekes két éve részt vesz az UNICEF munkájában, így annak legutóbbi kampányából is jelentős feladatot vállalt: zsűrizte a gyerekek rajzait, fellépésével emlékezetessé tette a jótékonysági rendezvényt, és az árverésen kalapács alá került az a pólója is, amelyet legelső színházi szereplése alkalmával a Veszprémi Petőfi Színházban kapott premierajándékként. Az előadóművésszel karitatív tevékenységéről, valamint az énekesi és színészi munkájáról beszélgettünk.

- Szívesen vállalta a felkérést?

- Igen. Ezért az alapítványért érdemes dolgozni, mert tudom, hogy a saját és embertársaim adományai jó helyre kerülnek, így amikor lehetőségem nyílik rá, nagy örömmel népszerűsítem a tevékenységüket. Olyan ügyek mellé állok, amelyeket fontosnak tartok, és ha az emberek meghallgatnak, az ő figyelmüket is felhívom ezekre. A rajzok válogatása és a vasárnapi koncert is ilyen, számomra jelentős esemény volt.

- Az emberek többsége az X-Faktorban egykor versenyző popénekest látja önben, pedig már több színházi szerepet is kapott. A popénekesi vagy a színészi pálya vonzza inkább?

- Nehéz a választás, de jelen pillanatban kicsit közelebb áll a szívemhez a színház. Ez talán az állandósága és a benne uralkodó rend miatt van így. A saját életemben nem mindig tudok rendszert tartani, a színház pedig erre kötelezi az embert. Jó érzés ugyanazokkal az emberekkel nap mint nap találkozni, velük együtt dolgozni és nem egy káoszban élve járni az országot.
Ez azonban nálam elég hullámzó. Amelyiket éppen jobban szeretem, abba több energiát fektetek, és azzal jobban foglalkozom, de igyekszem mind a kettőben helytállni. Már készülök az Eurovíziós Dalfesztiválra, mert új dalommal én szeretném képviselni Magyarországot Dániában.

- Nem áll távol egymástól ez a két műfaj?

- Nem annyira, mint gondolnánk. A jó popzenei előadó feladata a közönség szórakoztatása és az érzelmek közvetítése csakúgy, mint a színészé, de amíg a popzenei fellépésen őszintén, színészkedés nélkül közvetítjük saját gondolatainkat, és minden koncert egy megismételhetetlen, egyszeri pillanat, addig a színházban a rendező "eszközei" vagyunk. Alávetjük magunkat az ő elképzeléseinek, alázattal lépünk a közönség elé és elfelejtjük a popzenei allűröket. Reggelente, amikor munkába indulok - amely egyben a hobbim is -, el kell döntenem, hogy színészként lépek ki a kapun vagy popzenei előadóként. Az egésznek ez a kulcsa.

- Elégedett?

- Próbálok olyan értékeket képviselni és átadni, amelyek jobbá teszik a világot és a gyerekeket is. Szerencsés vagyok, mert nem kell minden felkérésnek eleget tennem, ezért úgy szervezhetem az életemet, hogy se a popzenei színpadot ne unjam meg, se a színház korlátait ne érezzem túl feszesnek ahhoz, hogy önmagam lehessek. Talán soha életemben nem voltam ilyen boldog, mint most. Örülök, hogy életem minden pontján megtaláltam az egyensúlyt és a boldogságot.

(Tamás Angéla)