Végső búcsút vettek Priska Tamástól
Örök nyugalomra helyezték Priska Tamás Józsefet, kerületünk díszpolgárát, 1956-os szabadságharcos hőst, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) Budafok-Tétényi elnökét a budafoki temetőben.
Priska Tamás József ravatalánál elsőkként Sárhegyi Zoltán, a budafoki Szent Lipót-templom plébánosa és Hokker Zsolt, a budafoki evangélikus templom lelkésze búcsúzott az elhunyttól.
Ezt követően az önkormányzat nevében Szabolcs Attila polgármester mondott beszédet. - Priska Tamás érezte, hogy kötelessége van azokkal szemben, akik nem voltak annyira "szerencsések", mint ő - emlékezett a polgármester. Mint mondta, a Pofosz kerületi elnöke sokszor gondolt azokra, akik nemcsak megsebesültek, hanem az életüket is elvették, akikre nemcsak nyolc év börtön várt, hanem az akasztófa. Minden idejét annak szentelte, hogy a kommunisták által különböző korszakokban meghurcolt emberek becsületét helyreállítsa, életüket javítsa, hogy a harcuk és szenvedésük ne merüljön feledésbe, mint ahogyan azt a bűnösök szerették volna. Kiemelte: a több évtizedes történelemhamisítás miatt is nagy veszteség, ha eltávozik egy élő tanú, hiszen sokaknak ma sem érdeke, hogy kiderüljön a teljes igazság.
Felidézte, hogy Priska Tamás védetté nyilváníttatta a kerületi "56-os sírokat és emléktáblát állíttatott a ravatalozó falán. Amikor pedig közadakozásból felállították Szervátiusz Tibor "56-os emlékművét, az ő gyűjtése alapján vésték fel arra a hősök nevét. Pénzt gyűjtött, és sorstársaival együtt felújíttatta a kerületi "56-os sírokat, de kötelességének érezte azt is, hogy a Hortobágyra kitelepítetteknek is méltó emlékművet állítsanak a kerületben. Ennek eredménye, hogy létrehozhatták Majzik Mária alkotását a budafoki evangélikus templom kertjében.
Németh Zsolt külügyi államtitkár a kormány nevében búcsúzott. Mint fogalmazott: számára Priska Tamás a forradalom prófétája volt, akiről mindig Csontváry próféta festménye jutott az eszébe. A próféta pedig olyan ember, aki belülről vezérelve, teljesen azonosulni tud a közösségével. Emlékeztetett arra: Priska Tamás 1956-ban a sorstársaival együtt, a szovjet megszállás után egy hétig képes volt a védelemre, majd szemtanúja lehetett a salgótarjáni sortűznek is. Ezután börtön és sok évtizedes megbélyegzettség következett, amelyek mind stációi a prófétai sorsnak. Kiemelte: a volt szabadságharcos egyszerre szolgálta a családját, Éva asszonyt, a két gyermekét és hat unokáját, akik közül kettőt saját maga nevelt. Szolgálta a kerületet és a Pofoszt, és azt a jezsuita papot, akit a börtönben táplált, amikor egy kihallgatás során kiverték az összes fogát. Leszögezte: az ilyen hősök életútja is példa arra, hogy a magyaroktól, kérlelhetetlen antikommunistáktól és antifasisztáktól senkinek sem kell félteni a demokráciát, mert tudjuk, az milyen drága.
Fónay Jenő, a Pofosz elnöke a ravatalnál az elhunyt Priska Tamás koporsója mellett szólt néhány szót, felhívva a figyelmet az összefogás szükségességére.
A temetés előtt a gyászoló családtagok és a kerületiek gyertyagyújtással is tisztelegtek Priska Tamás emléke előtt a Városház téren, az 1956-os emlékműnél.
(VH)
