Gundi színész akart lenni
Fut a szekere, naponta találkozunk vele, igaz, csak a képernyőn keresztül. Harminc éve van a pályán, harminc éve kopogtat be az otthonunkba. Gundel-Takács Gábor népszerű televíziós, aki eredetileg színész akart lenni, követve híres művész rokonai, Latinovits Zoltán és Bujtor István példáját. (A testvérek hármasából a legkisebb fiú, Frenreisz Károly zenész lett.) Aztán az élet másként döntött: negyedik sikertelen felvételije után fel kellett adnia az álmát, a Színművészeti Főiskolát, és sportriporter lett, majd játékmester. Ezt a munkáját olyan kiválóan végzi, hogy idén sajtó kategóriában a Prima Primissima díjra is jelölték. A sikeres műsorvezetővel annak kapcsán készítettünk interjút, hogy a kerületiek szavazatai alapján rokonáról, Bujtor Istvánról nevezték el a Klauzál Ház színháztermét.
- Bujtor Istvánról nevezték el a hónap elején a Klauzál Ház nagy színháztermét. Mit szólt hozzá, amikor megtudta? - kérdeztük az ismert televízióstól.
- Természetesen örültem neki, nagy megtiszteltetés és büszke vagyok rá. Eleve jó érzéssel és büszkeséggel tölt el, hogy ilyen családhoz tartozhatom. Mindig is igyekeztem méltó lenni a nevemhez. Anyai ágon vagyok Gundel. A dédapám Gundel Károly, István nagyapja, akinek tizenhárom gyereke született!
- Szép nagy család. Összetartók a Gundelek?
- Ismerték egymást. Igen szerteágazó famíliáról van szó, szétszóródva éltek, élnek a világban. Latinovits Zoltánnal sajnos nem találkoztam, de Pistával és Karesszal (Bujtor Istvánnal és Freinreisz Károllyal - a szerk.) sokszor. Világéletükben elfoglalt emberek voltak, ezért mindig nagyon nehéz volt összehozni a népes családot. Néha megnéztem a színházban vagy a koncerten őket, ilyenkor elbeszélgettünk. ?k is megnéztek engem - a tévében
- Bujtor István mit szólt hozzá, hogy a kis unokaöcs eredetileg színész akart lenni?
- Ezt nem beszéltük meg akkor, így nem is segíthetett nekem, amit az is bizonyít, hogy négyszer felvételiztem a Színművészetire.
- Nem bánta meg, hogy nem lépett a világot jelentő deszkára?
- Cserébe kaptam mást, más élményeket a sport és a kultúra terén. Harminc éve vagyok riporter és műsorvezető, tehát minden exhibicionizmusomat kiélhetem. Olyat csinálok, amiben jól érzem magam. Egyébként a színészt és a riportert is ugyanazok a belső késztetések mozgatják: hogy kutassa a világ és benne az emberek sorsát és ezt meg is mutassa másoknak.
- Műsoraiból látszik, hogy szeret az emberekkel beszélgetni, számos vetélkedőt és sportműsort vezetett az elmúlt évtizedek alatt s vezet most is. Mikor jut ideje a családjára?
- Sajnos, nagyon kevés jut rá. Különösen most, az év végén sűrű az életem. A Következő című vetélkedő mellett készülök a szilveszteri forgatásokra, az éves sportösszefoglalókra és a Dal című versenyre. Jövőre pedig még több munka vár rám, hisz hamarosan kezdődik a téli olimpia, a Dal, nyáron pedig a futball-világbajnokság. Ennek ellenére azért igyekszem minden szabadidőmet a három gyermekemmel és a feleségemmel tölteni.
- Akkor nem sok idejük jut színházba menni.
- Értem, mire céloz. A Klauzál Házba, a Bujtor Terembe szívesen megyek majd egy-egy színházi előadásra, ha az időm engedi, mert kíváncsi vagyok rá, milyen műsorokkal töltik meg. S ami nem lényegtelen szempont, nagyon közel, Érden lakunk, gyakran utazom át a XXII. kerületen.
(Temesi László)
