A cselekvés szabaddá tesz

Gyerekkorában néptáncot tanult, tinédzserként rockzenész volt, rövid időn belül azonban megtalálta a színház, majd a tévés műsorvezetés. Érdeklődése széles körű, önálló kiugrási lehetőségre nem vágyik, célja egy-egy gondolat érvényre juttatása, amihez partnerek kellenek. Novák Péter egy percig sem kíván egyedül lenni, "különösen egy végtelenül magányos korban". Igazi csapatjátékos, a Beugró című műsorban csakúgy, ahogy a Kultúrpart Csoportban is, amelynek most már a Fonó Budai Zeneház ad otthont. Online tevékenységei mellett, a térség közönségére számítva, mihamarabb szeretné elindítani közösségteremtő programjait is, mivel ez a terület szellemileg, értékrendjét tekintve, de még topográfiailag is átlátható számára. Mint mondta, ennél többre nem is nagyon vágyik.

- Ön vezette a kastélymúzeumban a karácsonyfadíszek árverését. Sűrűn tesz eleget ilyen felkéréseknek?

- Amikor csak tehetem. Mindenkinek ajánlom, ha kapacitása engedi, mert a cselekvés szabaddá tesz.

- Fontosnak tartja, hogy szabad maradjon?

- A szabadság választás kérdése, annak minden hozományával, lemondások sokaságával, vér és verejték árán. Kíméletlen őszinteséget feltételez önmagunkkal és a világ történéseivel szemben. Egy helyzet, egy rendszer, egy struktúra megváltozásától senki nem lesz szabad. Ez napi harc, melyért nem jár látványos jutalom, mindösszesen a tiszta lelkiismeret. De mivel a végén majd mi maradunk ketten - se pénz, se hatalom, se semmi -, csak én és "ő", nekem megéri a küzdelem.

- Melyik évben mit jelentett önnek az István, a király című rockopera?

- Valahol mindig ugyanazt. Persze nehéz az összehasonlítás, hisz "™83-ban egy meghatározó színházi kalanddal, 2003-ban az identitás élményével, rá tíz évre a kortárs önkifejezés kísérletező izgalmával ajándékozott meg a sors a darab kapcsán, és ebben az értelemben alaposan el is kényeztetett. Tiniként, néhány korábbi "tünet" után, végérvényesen megfertőződtem a színpadi önkifejezés izgalmával. Épp a harminchármat töltöttem, amikor a zsigereimben érezhettem egy nemzet közösségét az ideológiai hovatartozásoktól függetlenül, és negyvenhárom évesen egy időtlen szemléletű, de a történések örök érvényű tanulságait megfogalmazó előadás szereplője lehettem. A közös nevező a zene, a szöveg, és azok szűnni nem akaró aktualitása.

- A Tititában édesanyjával együtt dolgozik. Ez máskor is előfordult már?

- Rengetegszer, hiszen Foltin Jolán koreográfus nem "csak" az édesanyám, nevelő mesterem is - a rossz nyelvek szerint a mai napig. Az, hogy már a legfiatalabb generáció is célközönség, megtiszteltetés számomra. A MűPá-ban ennek kapcsán kértek fel egy kiskamaszprogram összeállítására, így az eddigiekkel együtt már egy teljes nemzedéket végigkísérhetünk a felnőtté válás pillanatáig, és ez bizony nagyon nagy szó!

- Fontos a gyermekkorban kapott értékrend?

- Ez nem kérdés. Édesapám, Novák Ferenc szintén koreográfus-rendező. Személyisége, barátsága, lénye és varázsa számomra édesanyámhoz hasonlóan meghatározó. Gyakorlatilag semmi mást nem teszek, mint átengedem magamon azt, amit tőlük tanultam. A saját gyerekeimnek sincs szükségük jobb morális iskolára.

Tamás Angéla