Kondor Katalin a Promontor Televíziónál

A nap huszonnégy órájában szolgálatra kész Kondor Katalin immár negyven éve csak a munkájának él. Az ismert és népszerű sajtómunkás friss közgazdászdiplomával a zsebében kezdte a pályáját a Magyar Rádióban, amelynek 2001 és 2005 között elnöke is volt. Saját bevallása szerint is munkamániás, minden műsorába ötször-hatszor annyi energiát fektet, mint bárki más, mert erről szól az élete. Úgy gondolja, elért sikereit kizárólag a rengeteg munkának köszönheti. Telefonálni utál, ennek ellenére soha nem engedte meg magának, hogy interjúalanyaival más egyeztessen időpontot helyette. Úgy véli ugyanis, hogy mindenkinek kijár ennyi tisztelet.

Rádiós és tévés riportjaiból készült kötetei után a tavaly megjelent Tükörcserepek című művében arról olvashatunk, hogyan látja a közéletet "alulnézetből" a sok méltánytalanságot megélt riporter, akit mostantól a Promontor Televízió új munkatársaként üdvözölhetünk.

- Miért vállal feladatot egy országos ismertségnek örvendő riporter egy regionális tévécsatornánál?

- Viszonylag régen ismerem a Promontor Televízió producerét, Bakonyi Viktort, így amikor néhány hete megkeresett, van-e szabad kapacitásom arra, hogy riportokat készítsek a helyi tévének, igent mondtam. Itt ugyan nagyon kicsi az adásidő, így csodát tenni nem lehet, de emberekkel normálisan beszélgetni, a nézőket hitelesen tájékoztatni a kerület ügyeiről, azt lehet. Ez valamilyen szempontból mégiscsak az egész életemet kitöltő szakma, amelynél nem az a legfontosabb, hogy hol beszélgetek.

- Három éve szabadúszóként dolgozik. Mivel foglalkozik mostanában?

- Amikor a Magyar Rádióban lejárt az elnöki megbízatásom, még három évig ott dolgoztam "mezei" riporterként. 2008-ban mindenféle indoklás nélkül elküldtek. Ezután másfél esztendőn át a Névjegy-másképp, a Napi aktuális és a Korrektúra című műsorokat vezettem az Echo TV-ben, ahonnan szintén megbeszélés és egyeztetés nélkül kellett távoznom. Azóta sok helyen tanítottam és tanítok, hívnak előadni, műsort vezetni, de honoráriumot csak nagyon kevés helyen és alkalommal fizetnek. Három művelődési házban vezetek beszélgetéseket. Az év első két hónapjában többek között a rendkívül sokoldalú Gulyás Dénes országgyűlési képviselővel, a kiváló humorú, olimpiai bajnok mesterszakáccsal, Benke Laci "bácsival" és Freund Tamás agykutatóval beszélgetek. Hozzám és sok kollégámhoz hasonlóan Kudlik Julival is rendkívül méltatlanul bántak, őt a magyar kultúra napjára hívtam meg.

- Negyven év tapasztalatával a háta mögött nem lehet nehéz érdekes beszélgetőpartnereket találnia.

- Sajnos egyre nehezebb, mert egyrészt sokkal elfoglaltabbak az emberek, másrészt ma már nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy egy-egy beszélgetésért ingyen feláldozzák az idejüket. Soha nem titkoltam, hogy értékrendem nemzeti konzervatív, így rám és interjúalanyaim egy részére nem jellemző a pénzéhség, de a villany, a gáz és a rezsi nekünk is pénzbe kerül, még ha csökkentették is.

- Ezek szerint az internet és a telefon lép a beszélgetések helyébe?

- Remélem, hogy nem, bár kifordult önmagából a világ és most a társas magány idejét éljük. Beszélgetés helyett mindenki a telefon gombjait nyomogatja, pedig ma is fontos a személyesség, számít a másik ember tekintete, aurája, sőt a külseje és a viselkedése is. Ebben a szakmában kötelességünk megérezni, hogy milyen ember a riportalany, ami számomra mindig nagy örömet is jelentett.

Tamás Angéla