Nem csak politikai átvilágítás létezik

Csaknem fél évszázada annak, hogy a Kossuth-, Magyar Örökség- és Prima Primissima-díjas Jókai Anna első novellája, a Családi kör megjelent a Kortárs című folyóiratban. Az akkor harmincas éveinek elején járó írónő két évvel azután jelentkezett első regényével, amelyet nagyon rövid időn belül színpadra is állítottak. Sorra jelentek meg elbeszéléskötetei, regényei, később esszéi, versei, valamint tárcalevelei is. Ezek a művek a mai napig egyre újabb és újabb kiadásokat élnek meg. Legutóbb az írónő legemblematikusabb regényének tartott Ne féljetek! huszonnegyedik kiadása került a boltokba. Ez az alkotás öt idegen nyelven jelent meg szerte a világban. Jókai Anna - aki többek között a Digitális Irodalmi Akadémiának is tagja - elégedett, mert mint mondta: az egész életműve fenn van az interneten. - Nem panaszkodom, nem vesztettem el olvasóimat, sőt, mérhetetlen szeretet árad felém, és ez mindig nagyon jólesik ebben a rettenetesen hideg világban - fejtette ki lapunknak az írónő. Jókai Annával többek között a Klauzál Házban bemutatott darabjáról és ?tvilágítás címmel készülő memoárjáról beszélgettünk.

- A Fejünk felől a tetőt című drámát a Nemzeti Színházban is játszották, de csak vendégjátékként. Miért nem került be a budapesti színház repertoárjába?

- Nem illett bele a szocialista vigasságba. Akkoriban a kultúráért felelős politikusok túl pesszimistának találták a szemléletét és a hangulatát, úgy gondolták, hogy nem annyira komor a magyar világ, nem így élnek az emberek és nem ilyen reményvesztettek, mint ahogyan azt megírtam.

- Ön már többször is megnézte Ivancsics Ilona és Színtársai előadását. Elégedett?

- Nem bántam meg, hogy engedtem a kérésüknek. Meglepett, hogy azt a nagyon-nagyon kegyetlen világot, amelyet az első könyvemben megírtam, ennyi emberséggel, ennyi szeretettel és iróniával is be lehet mutatni. Kőváry Katalin rendező mélységes empátiával és új ötletekkel gazdagította ezt a lélektanilag bonyolult történetet, kitűnőek a színészi alakítások, és Ivancsics Ilona kiváló Nusi nénit formált. Boldog vagyok, mert úgy érzem, hogy ennyi idő elteltével is jó és vállalható a darab.

- A 2012-ben megjelent Éhes életet a 21. század első magyar családregényének tartják. Most mennyiben látja másképpen a család válságát, mint első regényében?

- Irgalmasabb lettem. Újabb könyveimben egyre erősebben jelentkezik, hogy isteni létet kereső ember vagyok. Korai műveim szereplői azt érezték, hogy valami irtózatosan hiányzik, a későbbiekben már meg tudtam nevezni, hogy mi hiányzik, és mostanában, ahogy az Éhes életben is, lehetőséget adok hőseimnek, hogy életük parányit változzon, tisztábban lássanak. Ha valamit írok, azt akarom, hogy az rendítse meg az embereket. Jusson be a lelkükbe. Erről nem tudok lemondani. Nem azért írok, hogy a szavakkal bűvészkedjek, szeretnék ebben a keserves, nyomorult világban egy pici fényességet adni az embereknek.

- Az idén is számíthatunk új Jókai Anna-könyvre?

- Korzenszky Richárd perjellel nemrég fejeztük be a Hit kapuját, amely a harmadik, bölcseleti beszélgetéseket tartalmazó könyv. A Szeretet szigetekben dr. Ternyák Csaba egri érsekkel, a tavaly megjelent Remény ablakában pedig Kozma atyával beszélgetünk. A három kötetet tartalmazó sorozat tulajdonképpen a hit, a remény és a szeretet megközelítése úgy, ahogy én próbálok gondolkozni. Trilógiának tervezzük, amelyet a kötetek piros, fehér, illetve zöld borítója is egységbe foglal majd. Most arra gyűjtöm az erőmet, hogy ?tvilágítás címmel rendkívül őszinte memoárt írjak, amellyel az egész életművemet lezárhatom. Nem csak politikai átvilágítás létezik, olyan is van, hogy az ember a saját sorsát világítja át, az életét. ?szintén, mintha beállna egy lelki röntgenkészülékbe. Ez nagyon nehéz és nagyon fájdalmas. A kötet nemcsak az életemet tartalmazná, benne volna az egész kor, a magyar és európai helyzet. Valami olyat szeretnék, amelyből kiderül, hogy egy átvilágítás után hogyan állunk szellemi szempontból.

Ehhez kívánjanak nekem kegyelmet, hogy sikerüljön!

Tamás Angéla

Ne csak egy, hanem minden nap legyen a kultúráé!

Szabolcs Attila polgármesteri köszöntője és Jókai Anna előadása a Magyar kultúra napja alkalmából a Klauzál Házban

A Magyar kultúra napján mutatta be az Ivancsics Ilona és Színtársai a Fejünk felöl a tetőt című drámát a Klauzál Házban. A Jókai Anna első regényéből készült kétrészes színmű nagy érdeklődést váltott ki, fél hétkor már hosszú sor kígyózott a színházterem ajtaja előtt.

Száznyolcvanegy évvel ezelőtt, január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt, amelynek tiszteletére immár negyed százada országszerte ünnepelünk ezen a napon. - Egy nemzet karaktere a kultúrája és hite. A kultúra és a hit tesz emberségessé, teremti meg a közösséget, óvja az értékeket, készíti a jövőt. A nemzeti összetartozásunk alapja a kultúránk, ezért óvjuk, ápoljuk és őrizzük, mindig megújítva - hívta fel figyelmünket a kultúra jelentőségére Szabolcs Attila polgármester, aki az előadás kezdete előtt köszöntette az ünneplő közönséget.
Kiemelte, hogy számára azért is különleges ez az előadás, mert a nézők között üdvözölhetjük Jókai Annát.

A kerületünk vezetője után színpadra lépő Kossuth-díjas írónő elmondta, hogy a darab a 4447 címet viselő regény dramatizált változata, amelyet először Szolnokon mutattak be. A könyv megjelenése óta negyvenöt esztendő telt el, ami egy író életében igen hosszú idő, ezért is nagy öröm számára, hogy folyamatosan van még mondanivalója a világnak.
- Amikor Ivancsics Ilonáék megkerestek, hogy szeretnék bemutatni ezt a darabot, bevallom, nagyon elcsodálkoztam. Drága gyerekeim, azóta huszonkét könyvet írtam, sok minden másom van, miért pont ezt az elsőt akarjátok? - kérdeztem tőlük.
Kicsit meg is ijedtem, vajon eltalál-e még az emberekhez ennyi év távlatában a megváltozott társadalmi körülmények között. Nem tagadom meg, nem erről van szó, de akkor fiatal voltam, tele haraggal, dühvel és kétségbeeséssel, azóta azonban én is sokat változtam - mondta az írónő.

Hozzátette: ez az előadás akkor éri el a célját, ha a nézők nem haragszanak meg az egykori nagyon lázadó, esetenként nagyon kegyetlen Jókai Annára, hanem megérzik azt, hogy a tragikus, esendő, és sok esetben haraggal szemlélt sorsokban is nagyon sok a jóság.

Jókai Anna első könyves íróként is úgy gondolta, hogy az a világ, amely nem tudja megadni az embernek a szilárd fogódzót ahhoz, hogy bajban, szenvedésben és önmaga rossz természetében tudjon hova fordulni, nem fog egyről a kettőre jutni.
Az írónő arra is felhívta figyelmünket, hogy sorsunk a mi kezünkben és lelkünkben van, tudnunk kell, miért élünk és miért éppen itt.

Ne egy nap legyen a kultúráé - kérte a megjelentektől -, hanem az év mind a 365 napja. A sok nehézség, gyötrelem és kétség ellenére éljük valódi világunkat, mert csak ott van hit, remény és főképpen szeretet.

Tamás Angéla