A legnagyobb baj, ha szakbarbárrá válunk

Zarándok, aki nagyon határozottan jár az útján. Dr. Papp Lajos szívsebészprofesszor nemcsak orvosként gyógyítja a szíveket, hanem rendszeresen tart előadásokat a katedrán kívül is. Január végén a szomszédos XI. kerületbe kapott meghívást, az Összefogás Újbudáért Egyesület és a Magyar Zarándokút Egyesület közös rendezvényére. Utóbbinak oszlopos tagja, az első "zászlóvivője". Három évvel ezelőtt tette meg a közel 450 kilométeres, Esztergomtól Máriagyűdig tartó útszakaszt.

- Három évvel ezelőtt járt végig a nem könnyű úton. Változott-e ennek hatására valamiben a szemlélete, az emberekhez, a betegekhez, az élethez való hozzáállása?

- Születésem óta nem változott. Konfuciuszi gondolat vezérel: "Tedd meg, amit megtehetsz, mert a világot, ha megváltoztatni nem tudod, próbáld magadat változtatni, és ezáltal a világ is változni fog. Ha mindennap megteszed azt, amit kell, ami elvárható, akkor a többit bízd Istenre."

- Egy korábbi interjújában úgy nyilatkozott, hogy rendkívül nehéz volt végigmenni a Magyar Zarándokúton. Mit kapott ettől az úttól, amelynek élményeit és tapasztalatait folyamatosan megosztja másokkal?

- Minden lépés küzdelem és gyötrelem ezen az úton, mint ahogy az életünkben napról napra meg kell küzdeni a dolgokért. Ez pedig olyan feladat, amit teljesíteni kell, ha az ember vállalja. Nem turisztikai útról, kirándulásról van szó, hanem egy nagyon nagy lemondással, küzdelemmel, fájdalommal járó útról. Éppen ettől gyönyörű, mert legyőzni soha senkit nem tudunk az életben, csak a magunk gyengeségét és fáradtságát, fájdalmát. Győzelmet csak magunk fölött tudunk aratni.

- Ha végigtekintünk az életútján, akkor kettősség figyelhető meg az életében, fájdalom és gyógyítás egyszerre van jelen. Gondolok itt az éhségsztrájkra, vagy arra, hogy a Magyar Zarándokút megtétele alatt csak kenyeret és vizet fogyasztott.

- Ebben az esetben nem kettősségről van szó, hanem ez az egység. A fájdalom mindnyájunkat kísér. Szerencsés ember az, akinek nincsenek fájdalmai minden nap. Testünk, lelkünk és a szellemünk is ki van téve mindenféle támadásnak. A testi fájdalom felhívja a figyelmet arra, hogy valami a fizikai testben megbomlott. Nem haragudni kell a fájdalomra, hanem az okát megszüntetni. A lelki fájdalommal is hasonlóképpen kell cselekedni.

- A weboldalán ez az első sor, amit olvashat a látogató: "Az életem szolgálat." Ez a szolgálat rendkívül szerteágazó tevékenység, amely erőt és kitartást igényel. Jut-e ideje arra, hogy valamikor kikapcsolódjon? Mi az, ami feltölti?

- A munkám. Nekem ez az örömöm, a mindenem. Én nem akarok kikapcsolódni, mert akkor azt szüntetném meg, ami örömöt okoz. Hivatásom van, nem kenyérkereső foglalkozásom. A hivatás pedig abban különbözik a munkától, hogy akkor is teszi az ember, ha nem fizetnek érte, mégis örömmel teszi, amit tesz, ezért nem kell pótszer.

- Mi az, ami mostanában leköti a gondolatait, vannak-e újabb tervei, céljai?

- Nekem még nagyon sokat kell tanulnom. Nagyon egyszerű a dolgom, a szabadidőmet arra fordítom, hogy tanulok. A legnagyobb baj az, ha az emberek valamiben elmélyednek, egyetemet végeznek, szakbarbárrá válnak, pedig a világ horizontális és nem vertikális. Ha az ember lefelé ás, akkor egyre keskenyebb a terület, amit belát. Éppen ezért, mindent tanulok, ami az emberi léthez szükséges, a művészetektől kezdve, az irodalmon és a történelmen át a biológiáig és a társadalomtudományig. Ez kitölti az életem.

(L. E.)

Vándor az úton

Nagy érdeklődés övezte prof. dr. Papp Lajos szívsebész Fehérvári úti előadását, melyet az Összefogás Újbudáért Egyesület és a Magyar Zarándokút Egyesület szervezett. Az eseményen mint társszervező, a Magyar Zarándokút Egyesület elnöke, Rumi Imre, a XXII. kerület főépítésze is részt vett, aki átadta a Magyar Zarándokút Egyesület építészcsoportja számára adományozott oklevelet és a vele járó laudációt a professzor részére. A rendezvényt Szabolcs Attila polgármester, a Magyar Zarándokút tagja nyitotta meg, aki nagy örömmel köszöntötte a professzort, kihangsúlyozva, hogy a testvére is szívsebész.