A Szózat volt a veszte
Ahány sors, annyi történelem. Péter Árpád "történelme" Erdélyben kezdődött, egyetlen bűne, hogy 1956-ban, másokkal együtt, elszavalta a Szózatot. Jutalma kényszermunka volt, évekig köztörvényes bűnözőkkel volt összezárva. Magyarországra negyedszázada jött, azóta él kerületünkben, és idén a helyi Pofosz elnökének választották. A szabadságharcosokból politikai elítéltek lettek. Így járt Péter Árpád is, aki 1956. október 30-án társaival együtt, Maroshévízen, Bánffy fürdőn elénekelte a Szózatot, amelyet a román hatóságok provokációnak tartottak.
Képzelje el, mi lett volna, ha a magyar Himnuszt énekeljük el? - fogadott az "56-os elítélt.
- Már másnap jöttek értem és letartóztattak, azzal az indokkal, hogy ellenük szólt az ártatlan akciónk. Provokátornak tartottak, beverték a fogamat, eltörték a bordámat. Elvittek közmunkára, köztörvényes bűnözőkkel építettünk lakásokat. Egyébként egy osztálytársam dobott fel"Ś
- Nem voltak jóban?
- Nem voltunk haragban sose, de ilyen zavaros korban éltünk. Beszélgettünk mindenféléről, az akciónkról is. Nem tudtam, hogy az egyik rokonuk ávós volt, akinek elmondhatta és már ment is a feljelentés! A kényszermunkáról 1958 májusában megszöktem, de hamar elkaptak és tiltott határátlépés címen újabb éveket sóztak rám. Most még messzebbre, a Duna-csatornához vittek dolgoztatni. Szerencsére a következő év őszén kegyelemben részesültem és végre elvégezhettem a gimnáziumot.
- Ezek szerint még gimnazistaként végeztettek önnel kényszermunkát. Hogyan alakult a későbbi élete?
-" A gyergyószentmiklósi gimnázium utolsó évese voltam, amikor kényszermunkára ítéltek, ezt az évet meg kellett ismételnem immár Maroshévízen. 1962-ben érettségiztem, előbb könyvelő, majd villanyszerelő lettem. 1964-ben nősültem, két gyermekem született, de húsz év után elváltam a feleségemtől. 1990. január 7-én léptem át a magyar határt, és egy évre rá már XXII. kerületi lakos lettem.
- Hogyan kapcsolódott be a közéletbe?
- 1998-ban mentem nyugdíjba, de még tíz évet dolgoztam. A Politikai Foglyok Országos Szövetsége is elismerte munkámat és 2006-ban Hazáért érdemkereszttel tüntettek ki. A "nagy évem" azonban 2011 volt, amikor a Hűség a Hazához érdemkeresztet, a Honvédelemért kitüntetést és a Maléter Pál-emlékérmet is megkaptam. Nemrég Priska Tamás, budafok-tétényi Pofosz-elnök halála után engem választottak meg elnöknek.
- Mire emlékszik elődjéről, milyen ember volt Priska Tamás?
- Priska Tamás igaz magyar ember volt, le a kalappal tevékenysége előtt. Minden idejét a kommunisták által meghurcolt emberek becsületének helyreállításának szentelte és annak, hogy a harcuk, szenvedésük ne merüljön feledésbe. Nemzeti érzelmével bizonyította hűségét a hazájáért. Én is a nyomdokaiba akarok lépni, hasonló szellemben végezni az elnöki munkámat.
- Mik a legfontosabb céljai a Pofosz élén?
- Fontos feladatomnak tekintem a fiatalokat megtanítani a múlt értékelésére. A hősök emlékét ápolni kell, mert e nélkül nincs jövőnk! Az "56-osok emlékét kötelességünk megőrizni és ápolni! Remélem, sikerül a Tamás által megkezdett úton továbbhaladni"Ś
Temesi László
