Jó ott élni, ahol megszülettem
Új lemez készítésére készül a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő az elmúlt évben megjelent Halász Judit és a Cipő című válogatásalbum után. A művésznő a tizenöt Cipő-dalt tartalmazó korongon Tóth Krisztina költőnő Altatójával búcsúzott el tavaly márciusban elhunyt barátjától és zenésztársától, Bódi Lászlótól, akit Cipő néven ismertek rajongói. Jelenleg az őszre tervezett lemez anyagán dolgozik, miközben a Pesti Színházban négy, a Vígszínházban két darabban, a Madáchban a Betörő az albérlőm című vígjátékban játszik, és havonta öt-hat alkalommal koncertjein szórakoztatja a családokat.
Halász Judit közel ötven éve tagja a Vígszínháznak, négy évtizede énekel és örök fiatal: télen síel, nyáron teniszezik, és ha ideje engedi, kedvenc városáÂba, Párizsba utazik. Mint mondta, "idült párizsifertőzésben szenved", de arra soha nem gondolt, hogy oda is költözzön.
A művésznővel, aki március 2-án délelőtt a Klauzál Ház színháztermében énekel majd, Párizsról, az irodalomról és a zenéről beszélgettünk.
- Első külföldi élménye gimnazista korában érte, amikor az ifjúsági díjugrató Európa-bajnokságra a lovasválogatott tagjaként Bécsen keresztül Velencébe utazott. Fiatal lányként mi ragadta meg leginkább?
- Mint mindenki mást, aki abban az időben nyugatra utazhatott: a rend és az, hogy mindent lehet kapni.
- Nem sokkal később barátnőjével két hónapot töltött Párizsban. Ott milyen élményekkel gazdagodott?
- Ide utaztam először szülői kíséret nélkül. Bár a középiskolában, majd a főiskolán Radnóti Miklós özvegyétől, Fannitól is franciát tanultam, barátnőmmel beiratkoztunk egy nyelvtanfolyamra az Alliance Fran?§aise-be. Reggelente iskolába mentünk, ezért rögtön otthon éreztük magunkat Párizsban. Délutánonként a várost jártuk, felkerestük a magyar irodalmi művekből ismert utcákat, tereket és leellenőriztük Radnóti Páris című versének első sorát is, amelyben a költő azt írta, hogy "A Boulevard St Michel s a Rue Cujas sarkán egy kissé lejt a járda". És tényleg lejtett. A versben említett pékséget is megtaláltuk a Rue Monsieur le Prince sarkán - helyén ma már egy szusiétterem működik -, és minden új hullámos (nouvelle vague-os) filmet megnéztünk.
- Soha nem fordult meg a fejében, hogy a francia fővárosban is élhetne?
- A színészet nyelvhez kötött foglalkozás, így hiába volt elég jó a francia kiejtésem, úgy gondoltam, ott nem érvényesülhetek. Itthon hosszú ideig nagyon jó dolgom volt, már fiatalon olyan nagynevű színészekkel dolgozhattam együtt, mint Páger Antal, Darvas Iván, Sulyok Mária vagy Latinovits. Ezen kívül szeretek ott lenni, ahol az apukám hazakísérte anyámat, ahol megszülettem és életre szóló, örök barátságokat kötöttem. Nyolcéves voltam, amikor Zuglóból Budára költöztünk, és azóta ott élek. Most már talán mondhatom, hogy ős-budai vagyok.
- Az éneklésben is szerepet játszott Párizs?
- Valóban ott láttam először olyan hanglemezeket, amelyeken nem énekesek, hanem népszerű színésznők énekelnek, és arra gondoltam, hogy én is tudok úgy énekelni, mint ők. Az első dalom azonban egy francia sanzon, az Olga átirata volt. Ezzel az Aznavour-dallal nagy sikert arattam a rádióban, de engem a mi világunk jobban érdekelt, és ehhez az Illés zenekar és Bródy szövegei álltak a legközelebb. Bródy János hosszas rábeszélés után megírta nekem a Csiribirit, majd nem sokkal később az első lemezem is elkészült. Bródyval azóta is együtt dolgozunk, de Tolcsvay Laci és Cipő dalait is éneklem. Kísérő zenekarom tagjai, Móricz Misi - aki már az első lemezemre is írt néhány dalt -, Anti Tamás és FODO is szereznek zenét, néha írnak szövegeket is.
- Hogyan válogatja össze a családi koncerten elhangzó dalokat?
- Előadásaimban az a legfontosabb, hogy a gyerekek érezzék, ők is a műsor résztvevői, ahol kérni és válaszolni tudnak, és előadás után azt is elmondhatják, ha csalódottak, mert nem hangzott el az a dal, amelyet hallani szerettek volna. A figyelem és a szeretet a legfontosabb számukra. A velük való foglalkozás sok mindenre megtanított: hogyan kell felépíteni egy műsort, melyik dalt lehet koncerten is elénekelni és melyik az, amelyre elalszik a közönségem. A mai gyerekek is szívesen hallgatják nagymamáik, apáik és anyáik legkedvesebb dalait, de ők az újakat szeretik, és abból is a saját kedvenceiket akarják hallani.
Tamás Angéla
