Népdal és reneszánsz könnyűzene

Szólókoncertjein Andrejszki Judit nemegyszer bal kezével csembalózik, a jobbal orgonál, a lábával dobol, miközben régizenét énekel; ahogy Tolcsvay László fogalmazott, "reneszánsz könnyűzenész". A nemzetközi barokkének-verseny különdíjasa, aki lemezein és fellépésein a XVII-XVIII. század kódexekben összegyűjtött egyházi és világi zenéiből szemezget, páros fellépésein is a műzenei források felől közelít a népdalok élő, népi formájához. Sebestyén Márta születése óta a zene bűvöletében él, édesanyja révén is, aki zenepedagógus, Kodály egykori tanítványa. Különösen a népdalok világa ragadta meg, ezek előadásával már kislánykorában felfigyeltek tehetségére. Mára már világhírű művész, aki a legrangosabb koncerttermekben lép fel. Andrejszki Judit és Sebestyén Márta kerek zenei élményt nyújtó, nagy sikerű koncertet adott a Vojnovich-Huszár-villában a múlt hét végén. A koncert előtt a Városházi Híradónak is adtak interjút!

Sebestyén Márta, a világ kultúrái közötti párbeszéd elkötelezett híve az egyetlen magyar, aki megkapta az UNESCO Művész a békéért kitüntető címet. Idén az UNESCO hetvenedik évfordulójára készül százkilencvennégy országból kiválasztott negyvenöt művész, köztük Céline Dion, Claudia Cardinale, Herbie Hancock, valamint Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt-díjas népdalénekes.

- Milyen feladatot kaptak tavaly az UNESCO-tól?

- A júniusi konferenciára olyan programot kell összeállítanunk, amely saját területünkön is érvényesíti az UNESCO alapgondolatát, a népek közötti barátságot, a kulturális hidat. Gondoltam is magamban, hogy ehhez nekem nem kell évforduló, mert folyamatosan ennek szellemében élek.

- Köztudott, mennyire kritikus önmagával szemben.

- Kevés, ha csak elég jó valaki, mert nagyon jónak kell lenni. Szüleim minőségi dolgokra tanítottak, arra neveltek, hogy az ember csak olyan feladatot vállaljon el, amelynek becsülettel meg tud felelni, hogy az sok-sok év után is lelki élmény maradhasson.

- Ön is ünnepel az idén, hiszen pontosan negyven éve kezdte pályafutását.

- Alig vártam, hogy megszerezzem az érettségit, mert addigra Sebő Feri becsábított az együttesébe. Velük kezdtem el hivatásosként énekelni. Eredj, nyomjál nekik valamit, mondta, és belökött a színpadra. Csoóri Sándor, Szécsi Margit és Nagy László ültek az első sorban, én meg rémülten álltam, azt sem tudtam, hol vagyok. Akkor Sanyi bácsi fölsúgta a színpadra, "Ludasi, ludasi", és én elkezdtem énekelni.

- Hét éve Andrejszki Judittal közös műsorban is fellépnek. Megfér egymás mellett az élő népdal és a műzene?

- Csak látszólag áll távol egymástól a kettő. Amikor én elkezdem énekelni a Kánai menyegzőt, akkor Judit a Kájoni kódexben fennmaradt változattal fejezi be és így tovább. Nagyon sok találkozási pontot találunk.

- Milyen tervek foglalkoztatják?

- Hála Istennek elég sokat utazhattam az elmúlt évtizedekben, így nem a távoli tájakra, hanem Kárpátaljára és a Délvidékre, az al-dunai székelyekhez vágyom. Negyven év után némi összegzés is időszerű, ezért többet szeretnék magammal foglalkozni, hogy olyan dolgokban is elmélyedhessek, amelyekre eddig nem volt időm. Jó lenne összeállítani egy anyagot, amelyben én magam írom meg, mi történt velem, és nem mások mondják el rólam.

(Tamás Angéla)