A pálya csúcspontján

Bagyula Lászlóné, sok-sok kisgyerek Edit nénije az idén is huszonkilenc másodikos kisdiákot vezet a tudás birodalmába. Mindezt a Baross Gábor Általános Iskolában teszi töretlen lelkesedéssel, jókedvűen és mosolyogva immár harmincnégy éve, pedig ilyen hosszú időn át az első két évfolyamon tanítani embert próbáló feladat.

A tanítónő boldogan mesélte, hogy még mostanában is találkozik olyan ismerőssel, aki gratulál márciusban kapott kitüntetéséhez, az Év pedagógusa cím mellé járó Mihalik Sándor emlékplaketthez.

Elárulta, mennyire meglepődött, hogy nemcsak iskolájában, hanem kerületi szinten is elismerték a munkáját, azonban mégis annak örült a legjobban, hogy tizenhét, köztük sok felső tagozaton tanító kollégája volt vele a díjátadó ünnepségen. Ebből arra következtetett, hogy elismerésének munkatársai is örülnek.

Első munkahelyén, a Bartók iskolában négy évig dolgozott iskolatitkárként, majd első gyermeke születése után elvégezte a Tanítóképző Főiskolát, mert mindig arra vágyott, hogy taníthasson - mesélte az intézmény "motorjának" tartott tanítónő, aki huszonkét éve vezetője az alsós munkaközösségnek, így nem csoda, hogy kollégáival egymás gondolatait is kitalálják.

Bagyula Lászlóné pályafutása csúcspontjának tartja a kitüntetést. Mint mondta, átvételekor visszagondolt pedagógusi életútjára, és nagyon szerencsésnek gondolja magát, hogy a barossi közösséghez tartozik, ott dolgozhat, ahol szeretik és támogatják. Megemlítette, hogy rövid idő múlva nyugdíjba vonul, de ehhez a gondolathoz még hozzá kell szoknia. Látja azonban, hogy családos fiai mennyire várják már azokat az éveket, amikor ismét ők kerülnek a középpontba, és nem az iskola lesz az első édesanyjuk életében. Az iskola nélküli életet egyelőre még nem tudja elképzelni, de nevetve hozzátette: unokái alig várják, hogy többet legyen velük a nagyi, de azért talán felnőtteknek szóló filmet is megnéz majd a moziban, és nem csak bábelőadásra jár.

(T. A.)