Ugrás a tartalomra

Túlélő a munkatáborból

2015. március 12. csütörtök
Krasznay Béla, a Recski Szövetség Egyesület elnöke felújíttatná a recski emlékparkot
Túlélő a munkatáborból

Krasznay Béla, a hírhedt recski munkatábor foglya volt a vendége Budafok-Téténynek a Kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából. A szovjet Gulagok mintájára létrehozott recski kényszermunkatáborba bírósági ítélet nélkül hurcolt mintegy 1500 fogvatartottat minimális létfeltételek között dolgoztatták egy kőbányában. A rabokat sokszor állati kegyetlenséggel fenyítették, kínozták és éheztették.

- A recski munkatáborban történt borzalmakat egy emlékpark őrzi, ami a magyar történelem részévé vált. Mit tudhatnak meg ebből az odalátogatók?

- Ez még nem történelem, de lassan azzá válik. Még nem az, de majd azzá válik és akkor még több dolog fog kiderülni. A legpiszkosabb dolgok a kommunizmus vétkeiről még mindig levéltárakban vannak. Az a helyzet, hogy ahány ember, annyiféle emlék, de az összefüggések még ma sincsenek kiderítve, vagy legalábbis nem hozták ezeket nyilvánosságra.

- Fogolyként ön is volt Recsken. Hogy bántak ott az emberekkel?

- A szovjet Gulagok mintájára szervezett táborban a bírósági ítélet nélkül idehurcolt, mintegy 1500 fogvatartottat minimális létfeltételek között dolgoztatták a kőbányában. A lehető legprimitívebb körülmények között éltünk Recsken. ?llandó kényszer, verés és éheztetés mellett 12-14 órákat dolgoztunk ezer kalórián. Soha nem felejtem el a kínzásokat, a gúzsbakötést és az apró cellákat.

- A tábor helyén húsz éve egy emlékpark van. Vannak tervek a fejlesztésére?

- Folyamatos tárgyalásokat folytatok az emlékpark kibővítéséről. Miután a kormány rendeletben előírta, hogy minden diáknak egyszer látni kell a recski tábort, nagy fejlesztésre lenne szükség. Ami ugyanis ma látható, az siralmas. Az emlékpark infrastruktúrája például nem alkalmas több százezer ember fogadására. Annak idején a büntetőbarakkot felépítettük, de már eljárt felette az idő. Nagy vágyam, hogy legyen egy félig földbe süllyesztett előadó is, hogy a rossz időben is lehessen a diákoknak filmet vetíteni. Szeretném elérni, hogy legyenek vizesblokkok és megépülhessen a fogda is, ahol jelképesen, bábukkal szemléltethetnénk, hogy a rabok milyen kis helyen álltak akár egy hétig, vagy hogy milyen körülmények között kínozták őket.

- Miért tarja fontosnak, hogy ezeket a borzalmakat a mai fiatalok megismerjék?

- Minden generációnak meg kell harcolnia a maga harcát. Ez mindig más, mint az előtte lévőké és mindig más lesz, mint az utána következőké. Nem árt azonban, ha tudják, hogy mi volt, mert a jövőt csak biztos alapokra lehet felépíteni. n

(Viszkocsil Dóra/promontortv.hu)