Jó bor, jó egészség, jó hangulat

A tangazdaságban megrendezett országos borverseny egyben emlékezés is egy jelentős szaktanárra, aki beírta nevét a "borosok" lexikonába. Dr. Gazdag Lászlóról, a budafoki Soós István Borászati Szakközépiskola egykori vezetőjéről van szó, aki a közelmúltban halt meg. A IV. Gazdag László-emlékverseny a magyar borászok egyik legnagyobb versenyévé nőtte ki magát négy év alatt.

Jó dolga volt a zsűrinek az idei IV. Gazdag László-emlékversenyen, mert igazán kitűnő borokat ízlelhettek meg. Az ebédnél már a fehér asztalokon sorakoztak a díjnyertes nedűk, mielőtt jött az összegzés, az eredményhirdetés.

Földesi Gyula, a Soós István Borászati Szakképző Iskola igazgatója házigazdaként, Módos Péter zsűrielnökként, a Magyar Borakadémia nyugalmazott elnökeként dicsérte a rendezvényt, amit persze a benevezett borok tettek igazán rangossá. - Kétszázharminc minta nagyon kevés borversenyen jön össze - szögezte le Módos Péter. - Hét bizottság tagjai közt osztottuk el a borokat - hatvan százalékban fehéreket -, amelyek szinte minden borvidéket reprezentálnak. Nemcsak mintaszámban, hanem a borok minőségében is jelentős, rendkívül magas színvonalú volt ez a verseny, amit az is bizonyít, hogy három nagyaranyat, negyvenegy arany-, százharminc ezüst- és harminc bronzérmet osztottunk ki. - Ez a felhozatal önmagáért beszél, nem könnyen adta meg a zsűri ezeket a magas pontszámokat - hallottuk Földesi Gyulától. - Az iskolánk a szakmai képzésben fontos szerepet játszik, vizsgaborokat készítünk, tizenhattal mi is versenyeztünk, és az elhívatott tanulóknak köszönhetően szép számú ezüstérmet, sőt aranyérmet is nyertünk a borainkkal. Mielőtt bárki az elbírálásnál protekcióra gondolna, nyomban leszögezzük: a borok névtelenek voltak, csak sorszámot kaptak.

Módos Péter lapunknak szóvá tette: rossz gyakorlatnak tartja, hogy vannak olyan borversenyek, ahol nem tüntetik fel a borfajtát, csak a sorszámot. Emiatt szerinte hátrányos helyzetben van a bíráló, aki éppen attól fejlődik, hogy megtanulja a fajták jellemzőit. A fehér asztalnál folytatott személyes borbírálatoknál is gyakran elhangzott: ha Gazdag Laci bácsi "lenéz most a felhőkről", elégedett lehet az európai színvonalú borfelhozatallal, amely készítői között bizonyára nem egy tanítványa van. Az egyik közülük Velez Imre borász, aki most elsősorban zsűritagként jött el a versenyre. Megjegyezte: ha Laci bácsi nem lett volna hozzá olyan szigorú, akkor biztos, hogy henteslegény lett volna belőle. Szerencsére azonban olyan nevelést kapott tőle, hogy megszerettette vele a borászatot. Dr. Héráné Wiener Judit kémiatanár szerint dr. Gazdag Lászlónak köszönhető, hogy visszahozta az iskolába a technikusi képzést és a kémiát szabadon választott érettségi tantárggyá tette, mert nagyon komolyan vette a kémiát és a labort. Szentirmai Irma laborvezető által a boranalitikai képzés olyan magas színvonalú volt, hogy az iskolából kikerült tanítványok a borászatokban a munkanaplójukból tudták az alapvető vizsgálatokat elvégezni.

Szabolcs Attila polgármester - aki a száraz vörösbort részesíti előnyben - nagyon fontosnak nevezte a tangazdaság munkáját, amelyet az oktatás színvonalát tekintve a legelsőnek tart az országban. Mint fogalmazott: a kerületi iskolának az egész ország borászatára hatása van, hiszen alig van olyan borász, aki ne Budafokon tanult volna.

(Temesi László)