Humorórákat tartana Sándor György az iskolákban
Talán sokan emlékeznek még arra, amikor egy kis, szakállas ember egy szabásmintát térképként használva kereste az utat a Déli pályaudvar mellett, mondván: "El van tévedve". Az is felejthetetlen, amikor Mikulásnak öltözve felutazott a Rózsadombra, hogy az ott élő gazdagoktól ajándékot kérjen a puttonyába a szegényeknek. Sándor György sajátos humora legendává vált, hiszen a viccei mögött mindig van filozofikus, erkölcsi tartalom. Néhány mondata ma már szállóigévé vált, az esélyegyenlőséget semmibe vevőknek például gyakran a fejéhez vágják: "Egyenlő pályák, egyenlő esélyek"Ś én kerékpárral megyek." Az ismert humoralista Meddig mehetek el? címmel tartott előadóestet a Vojnovich-Huszár-villa közönségének.
- Mire tanítaná a középiskolás diákokat?
- Arra, hogy humorérzékünkkel hogyan tudunk túllépni, továbbjutni a megalázó élethelyzeteken, mit tegyünk, hogy visszajöjjön az életkedvünk és alkotóerőnk. Az ember ősi igénye a nevetés. Nem a magam humorát szeretném rájuk erőltetni, mert mindenkin csak a sajátja segít.
- Több generáció nőtt már fel a stand-up comedy műfaján. Elégedett a fiatal humoristák teljesítményével?
- Néhányukat kifejezetten értékelem. Istenáldotta tehetségek. Nagyon jó, hogy a pesti, úgynevezett "körúti" humor közé általuk bekerültek a vidéki élményanyagra épülő viccek és poénok is.
- Neve hallatán sokaknak elképesztő ötletei jutnak az eszébe: ahogy egy Burda divatlap szabásminta-mellékletét térképként használva útbaigazítást kér a gyanútlan járókelőktől, vagy hentesként a meghökkent vásárlóknak kínálja a nyúlszárnyat, benzinkutasként a filléres benzint. Másokban előadóestjei, könyvei, intellektuális humora, nyelvi leleményei hagynak mély nyomot.
- A Burdát említi majdnem minden ötödik ember, de ez nem baj annak ellenére, hogy úgy érzem, önálló estjeimen ennél sokkal összetettebb és mélyebb vagyok. Az utcai műfaj részemről jobbító rácsodálkozás az emberek egymás iránti közömbösségére, figyelmetlenségére, de erről csak múlt időben beszélhetek, mert a televízióba már jó ideje nem hívnak.
- Pedig négy éve kapott Kossuth-díjat, tavaly pedig a Nemzet Művészének választották.
- Félre ne értsen, nem kesergek, nem magamat hiányolom a televízióból, de bűn és ostobaság, hogy a programban nem szerepelnek opera- és színházi előadások, versmondó műsorok, a negyed ország még mindig értelmiségi krémje ki van éhezve az értékre. Most három szerzői estem mellett másik három önálló előadáson, Radnóti-, Pilinszky- és József Attila-összeállításokon is töröm a fejem. Radnótihoz például rendhagyó módon úgy közelítek, hogy a halálától az általa dátumozott verssorait visszafelé kezdem el pörgetni, hogy megmutassam, ahogy felragyogtatja az alfában az ómegát.
- Beszélgetésünk után gyóntatójához, Jelenits István piarista lelkészhez készül bibliaelemzésre. Mit jelent önnek a katolikus hit?
- Zsidóként nem voltam istenhívő. Azóta vagyok öntudatos zsidó, mióta 1978-ban katolizáltam, mert az mert az Újszövetség mellett megkaptam az ?szövetséget is.
- Mire a legbüszkébb?
- Freund Tamás agykutató véleményére, aki a Kossuth-díjasok egyik összejövetelén feleségem, Csonka Judit kérésére írásba foglalta, hogy ""Śirigylem Sándor György agyát". Be is kereteztük.
- Hetvenhét éves. Nem fáradt el?
- Erre a feleségem tud csak válaszolni, aki szerint az előadás másnapján kell engem megnézni. A Vojnovich-Huszár-villa egyik vendéglátója, Fodor Tamás, miközben hazavitt, csak ennyit mondott: a második résznél azt vettem magamon észre, izgulok, hogy még ne legyen vége. Hát ilyesmikért érdemes élni (még).
(Tamás Angéla)
