Világhírű magyar a levegőben

Cirkuszban nőtt fel, édesapjától tanulta ki a légtornász szakmát, amely nemcsak artista foglalkozás, hanem komoly sportteljesítmény is. Simet László bebizonyította, hogy "a levegőből is meg lehet élni", különleges produkcióival rendszeresen járja a világot feleségével, és mindenütt ránk ijeszt. Vajon hány budafok-tétényi gyerek és felnőtt izgulta végig a Fővárosi Nagycirkuszban a Simet család lélegzetállító műsorát az óriás szemaforon, ami világszám!? A családfő, ahhoz képest, hogy rendszeresen a fellegekben jár - mint például a világhírű Cirque du Soleil cirkuszban vagy a londoni olimpián, a stadion felett kifeszített kötélen -, nagyon is "földön járóan" válaszol kérdéseinkre:

- Volt már életveszélyben?

- Többször is, de a rutinom és az életösztönöm megmentett, zuhanás közben ugyanis elkaptam a kötelet, majd mintha mi sem történt volna, folytattam tovább a produkciót. Toronyból még sosem estem le a kötélről, de a cirkuszban légtornászként többször is, szerencsére mindannyiszor megúsztam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sose félek, de ez egészséges félelem, ami elszáll, amikor már fent vagyok a kötélen. Minden helyszín, előadás más, a legnagyobb probléma, hogy a toronykötéltáncnál nincs lehetőség próbára, felmegyünk, és már kezdődik is a műsor. Az első tíz lépésig, amíg le nem tesztelem a kötelet, van feszültség bennem, de utána már élvezem. Nagy tisztelettel kell lenni a magasság iránt.

- Mi van akkor, ha a "nagy tisztelet" közben rájön a köhögés vagy légy száll az orrára?

- Na, ez az utóbbi a nagyobb gond. Különben a drótkötél a legjobb orvos, odafent minden betegség elmúlik. Ha hiszi, ha nem, még egyszer sem kellett a magasban tüsszenteni vagy köhögni.

- A kötéltáncosnak kötélből vannak az idegei? A feleségével dolgozik együtt, ki van szolgáltatva neki, ezek szerint nem érdemes összeveszni vele"Ś

- Bizony, nem, a kezében van a sorsom, persze ez fordítva is igaz. Olgával már másfél évtizede együtt dolgozom, két kisgyermekünk is van. Képzelje el, amikor az előző feleségemmel dolgoztam, és már válásban voltam, hát nem volt könnyű fent a kötélen, mondjuk egy kiadós veszekedés után. Nagy önuralomra volt szükségem, hogy megnyugodjak"Ś

- Sose volt tériszonya?

- Nem, de amikor tizennégy évesen elkezdtem gyakorolni, először négyméteres magasságban, kikötés nélkül és lepillantottam, azt kérdeztem magamtól, kell ezt nekem csinálni? Egy hét múlva már nem tettem fel ezt a kérdést és, azóta sem, eldőlt a sorsom.

- Mostanában ötven méter magasságból ijesztget bennünket. Meddig lehet még feljebb törni?

--Van egy fizikai határ, ahol még biztonságban ki lehet feszíteni a kötelet. Sokáig álmom volt, hogy a Boszporusz felett, két kontinens közt sétáljak, amit még senki nem tett meg, de ez igen sok pénzt, nagy apparátust igényelne. Marad a szemafor, amivel egyébként már negyven évvel ezelőtt kacérkodtam. Kisfiúként tetszett meg, de húsz évvel ezelőtt ez a produkció eltűnt a világ cirkuszaiból, gondoltam, feltámasztom. Ezt is megszerettem, mint ahogy a halálkerekezést és a toronykötéltáncot is.

- Jól meglehet élni ezekből a világszámokból?

- Nem éhezem, de nem is vagyok gazdag ember. Sokfelé hívnak, cirkuszfesztiválokra is, ahonnan rendszeresen hozok haza díjakat. Az év elején Ománba utazunk két hónapra, majd európai országokba, és utána Amerikába két évre! Nagyon költséges az utaztatásom, csak a szemafor rekvizitek szállítása húszezer dollárba kerül! Azt hiszem, ötvenöt évesen az amerikai turné lesz az utolsó nagy projektem, utána végérvényesen leszállok a földre.

(Temesi László)