Új plébános a Baross Gábor-telepen
Molnár Alajos plébános augusztus elsején érkezett a Baross Gábor-telepi Jézus szíve plébániára húszévnyi nyergesújfalui, bajóti és mogyorósbányai szolgálat után.
- Negyven éve szentelték pappá az esztergomi bazilikában. Visszatekintve az eddigi útjára, hogyan kezdődött a papi hivatása?
- A papi hivatásom mindenekelőtt a Jóistentől van, de visszatekintve sok emberi összetevőt is felfedezhettem. A szüleim és a családom is vallásos légkörben éltek, és így nőttem fel én is. Ahogy cseperedtem, a templomi látogatásaim és a hittanórák, a ministrálás, később pedig az Esztergomi Ferences Gimnáziumban töltött idő is ezen az úton vezettek. A hittanórákon nagyon jó lelki vezetést kaptam, társaimmal együtt, Aladár atyától. Így érettségi után egyértelmű döntés volt, hogy a papi szemináriumba jelentkezem. Egyébként az osztályunkból heten lettünk papok. Esztergomban kezdtem a teológiát tanulni, majd a második évben felküldtek Budapestre a Központi Szemináriumba. Itt fejeztem be tanulmányaimat, és 1972-ben, június 21-én, éppen a névnapomon szenteltek pappá. Számomra a papi hivatás hatalmas örömet jelent és felemel.
- Talált esetleg valamilyen kapcsolatot a XXII. kerület és az eddigi élete között?
- Nagyon érdekes, amikor nézegettem az itteni plébánia történetét, fényképes beszámolóit, feltűnt Kisberk Imre püspök úr képe, aki annak idején engem is szentelt Esztergomban. Nagyon jóleső érzés volt őrá visszaemlékezni.
- Augusztus 3-án volt az itteni első szentmiséje, milyen érzésekkel gondol vissza rá?
- Fülöp ?kos atya, a nagytétényi plébános és helyettes esperes mutatott be a híveknek. Jó volt látni, hogy a hívek között sok fiatal család, sok kisgyermek van a templomban. Isten házában így a vidám nyüzsgés, a szaladgáló gyerekek a jövőt villantották fel előttem. A másik feltűnő jelenség pedig az volt, hogy a férfiak hangja is hallatszott az imádságban és az énekben.
- Vannak már tervei, hogy mit szeretne itt megvalósítani, vagy éppen a korábbi szolgálatból áthozni a Barossra?
- Elsősorban szeretném megismerni a többi plébánost, az ő tapasztalataikat, szokásaikat, terveiket. A nyár folyamán szerencsém volt részt venni két családos táborban is. Az előző szolgálatot a nyergesújfaluiak 150 fős családos táborában fejeztem be, és itt, a barossiak családos táborában közel ugyanennyi táborozóval találkozhattam és ismerkedhettem meg az első héten. Fő célom egyike lesz biztosan a családokkal való foglalkozás, hogy családjaink egyháziasak legyenek, az egyházközség pedig családias.
(Viszkocsil Dóra)
