Az 1956-os hősökre emlékezett a kerület

Az október 23-án kirobbant forradalom és az azt követő szabadságharc áldozatai és hősei emlékére Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata koszorúzással egybekötött ünnepi megemlékezést tartott a Városház téren lévő 1956-os emlékműnél. Nagytétényben is az 1956-os forradalom napján emlékeztek meg október 23-ról, a szabadságért életüket adó hősökről, a meghurcolást és börtönbüntetést elszenvedett vagy disszidálni kénytelen forradalmárokról és szabadságharcosokról.

– A rendszert az egész magyar nép söpörte el. A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől – idézte köszöntőjében Karsay Ferenc polgármester Mindszenty József rádióban elhangzott szavait.

– 1956-ban ezen a napon tört ki a forradalom és a szabadságharc. Hatvannyolc éve történt, hogy a magyarok világgá kiáltották: szabadságot és függetlenséget akarnak. Közel hetven éve annak, hogy piroslott a vér a pesti utcákon, hogy a szabadság megszületett, miközben hullt a vér. A szabadság mindannyiunké. Ezzel együtt pedig az a felelősség és feladat is, hogy életben tartsuk annak szellemét – mondta beszédében a kerület vezetője.

Monostoriné Szeleczky Gabriella történész, a Baross Gábor Általános Iskola tanára ünnepi beszédében a háború után felépülő országban kialakult, elviselhetetlen rendszerről, az élhetetlenné váló mindennapokról, a testileg, lelkileg tönkrement magyarságról és Budafok-Tétény hőseiről osztotta meg gondolatait.

– A tizenhárom napban az itt élők is átélhették a nemzet egységében a felemelő pillanatokat, a vörös csillagok itt is lehullottak az épületekről. Nemzetőrséget alakítottak, fegyvert ragadtak, fiatalok és idősebbek, munkások és értelmiségiek. A Balatoni úton az S kanyarban azzal küzdöttek, ami a kezükbe akadt. A műhelyből vitt gépzsírral kenték fel az utat, megakadályozva a szovjet páncélozott járművek bejutását a városba – elevenítette fel az akkori eseményeket a tanárnő, aki a forradalom első, kerületi áldozatáról, a 28 évesen elhunyt Schöffer Gyuláról és a legfiatalabbról, a 15 évesen fejlövést kapott Mayerhoffer Frigyesről is megemlékezett.

– A halotti anyakönyvekben sorjáznak az 1956-os forradalom és szabadságharc budafok-tétényi áldozatainak nevei. Megrázó olvasni ezeket a szikár és kemény sorokat, amelyek mögött fiatal életek túl korán történő, brutális félbeszakadása áll. Szovjet vagy ÁVH-s fegyverek tüzétől dőltek a földre és véreztek el Budapest utcáin, talán szeretteikre gondolva az utolsó másodpercekben. Az idei október 23-i ünnepen újra meg kell fogadni mindannyiunknak, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló – beszélt a megemlékezőkhöz Tóth Endre országgyűlési képviselő, aki Petőfi Nemzeti dal című verséből is kiemelt néhány sort.

Az ünnepi megemlékezésen Jobbágy Károly A rádió mellett című versét, valamint Szentkúti Ferenc Hősköltemény egy pesti srácról című írását Smál-Szilaj Gábor színművész tolmácsolta, az 1956-os forradalom és szabadságharc során használt, nemzeti színű, lyukas zászlót Kirsh Panka és Hegyi Hanna tanulók tartották a kezükben az ünnepség alatt.
Ezt követően a megemlékezők – az egyházi és civil szervezetek vezetői, a Pofosz, a nemzetiségi önkormányzatok, a pártok és intézmények képviselői, Budafok-Tétény lakói – a hősök előtt fejet hajtva elhelyezték koszorúikat a Városház téren lévő 1956-os emlékműnél.

Az ünnepség résztvevői ezután dr. Takács Pál emléktáblájához sétáltak, ahol a budafoki hős hozzátartozóival és Szász Lajos lelkipásztorral együtt a 90. református zsoltárt énekelve, virággal és koszorúkkal emlékeztek meg a börtönbüntetésre ítélt orvosról.

Tamás Angéla

„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett”

Október huszonharmadika a nagytétényi Szelmann Háznál

Reggel kilenc órakor a Szelmann Ház elé begördült egy Csepel teherautó, oldalán lyukas zászlóval, platóján korabeli ruhát viselő kerületi emlékezőkkel, majd elkezdődött a nemzeti ünnep rendezvénye Nagytétényben, a helyi polgári kör szervezésében.

– Milyen reménytelen világ volt 1956-ban Magyarországon, ha a felnőttek mellett reményvesztett tizenéves fiatalok is fegyvert fogtak, és a világ egyik legnagyobb hadseregének nehézfegyverei ellen vették fel a harcot. Ők pontosan tudták, hogy nincs az embernek nagyobb kincse, mint a hazája és a szabadsága. Példát mutattak az utókornak nemzeti egységből, bátorságból, önfeláldozásból – emelte ki köszöntőjében Lászlóné Varga Éva, a Nagytétényi Polgári Kör elnöke, majd felkérte Bánhegyi Ferencet az ünnepi beszéd megtartására.

– Hatvannyolc évvel ezelőtt Budafok-Tétényben is megmozdult a föld. Itt, a város déli peremén nem voltak olyan véres összecsapások, mint a belvárosban, de a forradalmi hullám éreztette hatását. 1956 októberében Budafokon a tanácsháza, a rendőrség és a posta épületéről eltávolították a vörös csillagot. A kerületben Vilt Tibor szobrászművész és Vén Emil festőművész állt a tömeg élére. A forradalom napjaiban szerepet vállaló, nagytétényi hősök neve a Szelmann Ház falán 2016-ban felavatott emléktáblán olvasható. Fáy Ferencet és Zrínyi Jánost 1958. március 14-én, másik nemzeti ünnepünk előestéjén végezték ki, Solymosi János azonban még időben el tudott menekülni a „példás” büntetés elől. A három forradalmár mellett tíz nemzetőr neve is szerepel az emléktáblán: Baráth Sándor, Hável Benedek, Holik Mihály, Hufnágel István, Kaszman Albert, Kulbert József, Kupi József, Landi János, Németh József Gyula, Takács Mihály. Az ő büntetésük börtön, megaláztatások sora, családjaik tönkretétele és munkanélküliség volt – beszélt a helyi vonatkozásokról is a történész. Megjegyezte azt is, hogy manapság vannak, akik kisajátítják pártpolitikai célokra a forradalom lyukas zászlaját, de ez ellen az ’56-os szervezetek joggal tiltakoznak. A nemzeti szimbólumot uralni akarókra jellemző politikai performanszok világa ugyanis nem méltó 1956 szellemiségéhez – hangsúlyozta Bánhegyi Ferenc.

Az ünnepség koszorúzással ért véget, miután részletek hangzottak el az Egy mondat a zsarnokságról című Illyés Gyula-versből, és meghallgathattuk Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményét is Lovas Zsuzsa, illetve Polyák Lilla előadásában. A megemlékezésen két fiatal művész, Félegyházi Miklós dudás és Göncz Mária népdalénekes is rövid műsort adott.

Tamás Angéla