Az a nemzet élő nemzet, melynek vannak ősei

Az őszi napsütésben az ősökre emlékeztek a Wolf-kápolnában november első napján. Igaz, ősök nyomait már alig találni az egykori budatétényi temetőben, csupán néhány szép sír emlékeztet arra, hogy valamikor ide temették a helyi lakosokat, a több száz síron ugyanis már évtizedek óta lakóházak állnak.

A kápolnában fotók és mécsesek közt Hódi Szabolcs, a megemlékezést rendező Klauzál Gábor Társaság titkára köszöntötte a megjelenteket, köztük Szabolcs Attila országgyűlési képviselőt és Szepesfalvy Anna alpolgármestert. A társaság éppen tíz éve fogadta örökbe, újította meg a Wolf-kápolnát magába foglaló budatétényi temető mementójaként megmaradt emlékkertet.
– A Budatétényi Ősök napján, mindenszentek napján 2005 óta minden évben megemlékezünk őseinkről, az elhunytakról – mondta. – Az idén száznegyven éve megnyitott temetőt 1950-ben lezárták (új temetést nem engedélyeztek), utána még évtizedekig exhumáltak itt az élő hozzátartozók, akik halottaikat a környező temetőben helyezték el. A felszámolt temetőterületre épült a Gyula vezér utcai lakótelep. A pusztítást évtizedekig feldúlt, kifosztott, lerombolt sírhelyek jelezték, és az egészet gaz csúfította el. Mára csupán ennyi maradt… – mutatott körbe Hódi Szabolcs, majd Sisak András pedagógus idézte meg Mécs László pap-költő alakját néhány verse segítségével. A kommunisták börtönében évekig sínylődő költőt többek között az ilyen sorokért nem szerette a letűnt rendszer: „Az a nemzet élő nemzet, melynek vannak ősei” (Részlet az Emlékezzünk halottakról című versből).
A külföldön megjelent Magyarok misekönyvét évtizedekig nem olvashattuk idehaza. Bartos Mihály helytörténésztől, aki számos relikviát őriz a poétától, azt is megtudhattuk, hogy többször megfordult kerületünkben. Bemutatott egy róla készült régi fényképet, egy levelet és egy eredeti, kézírásos Mécs-verset is. Géczi Gábor, a Klauzál Gábor Társaság tagja pedig a megemlékezés befejezéseként arra hívta fel a figyelmet, hogy tíz év után aktuális lenne egy belső felújítás, hogy a „szép kis kápolnát még sokáig megőrizzük…”. (Temesi László)