Az Appel név őrzői: Péter és Pál
Promontor első lakói között tartják számon az Appel családot, melynek egyik leszármazottja, Appel Péter vigyázza, gondozza a kerületiek és az idelátogatók között is nagy érdeklődést kiváltó Barlanglakás Emlékmúzeumot. A Savoyai Jenő téren lévő emléktáblán elsőként olvasható Appel János neve, aki családjával úgynevezett „dobozhajón” érkezett Ulm felől az 1700-as évek első felében.
– Vagyonuk nem volt, sőt annyira szegények voltak, hogy a hajósok bérét is csak segítséggel tudták kifizetni. Az Appel család Budafokon, a Péter-Pál utca környékén telepedett le. Bérmunkásként szőlőtermesztéssel foglalkoztak, és bár eleinte nem értettek hozzá, megtanulták. Szorgalmas család lévén ültetvényeik tiszták voltak, így rövidesen vincellérek lettek. Ez akkoriban, Mária Terézia (1740–1780) idején, amikor a betelepítés második hulláma is elérte Magyarországot, rangot jelentett, hiszen már szinte virágzott a borkereskedelem – idézte fel a régmúltat Appel Péter.
Az 1800-as évek végén, amikor felütötte fejét a filoxéra, és a szőlőgyökértetű Budafokon is tönkretette a szőlőskerteket, mint sokan mások, az Appel család is áttért más gyümölcsök, elsősorban az őszibarack termesztésére, és a következő generáció sem szakított a hagyományokkal.
– Appel Jakab dédapámnak öt gyermeke született. Jakab és Lőrinc a háborúban haltak meg, Cecília és az ikrek közül Márton is elhunyt, így József nagypapám vitte tovább a család nevét. Két gyermeke volt, Gizella és édesapám, József. Az akkoriban Fillér utcának hívott Kiskőbánya utcában, egy kőházszerű épületben laktak. Nagypapám hosszú évekig a később Hangyapincének nevezett pincében volt pincemunkás, édesapám pedig a szesziparban dolgozott. Soha nem tudtak elszakadni a „gyökereiktől”, a szőlőtől, ahogyan én sem – mesélte a Soós István borászati iskola nyugalmazott tanára.
A családfa ezen ágán már csak két férfi viseli az Appel nevet: Péter és öccse, Pál. Nincs, aki továbbvigye e nagy múltú család nevét, mert mindkettőjüknek lányai születtek (Krisztina, Barbara, Katalin és Antónia, Zsuzsanna).
Appel Péter, a Promontorium Borlovagrend egykori alkancellárja 2011 óta a Pro Vino Érdemérem birtokosa. Kívül-belül ismeri Budafok összes pincéjét, minden zegzugot bejárt már, így a teljes labirintust magáénak érzi. Szereti a „hegy” gyomrában található föld alatti világot, és kedvét leli abban, hogy a tárgyak segítségével felidézze a múltat. Már középiskolásként elkezdte gyűjteni a régi élet jellegzetes eszközeit, és az évek során a Lánc utcai barlang fölé épült lakásában létrehozott egy hatalmas, eklektikus gyűjteményt. Ahogy fogalmazott, magántájházában minden darabhoz – a nagymama konyhaszekrényéhez, a gót betűkkel írt, német nyelvű Házi áldáshoz, a már nem használt borászati eszközökhöz – fűződik egy-egy gondolat, egy emlékfoszlány, csakúgy, mint a ház homlokzatára kitett, 1992-ben készült borrendi címerhez.
A szőlő, a bor, valamint az ősök tisztelete okán nem véletlen, hogy a Kultúra 22 díjat is elnyert borász szívvel-lélekkel vezeti végig vendégeit tárlatvezetőként a múltat felidéző barlanglakás helyiségein a Pincejáratok alkalmával, tavasztól őszig, minden hónap első szombatján. Legközelebb április 5-én mutatja be a látogatóknak a Veréb utcában található, eredeti bútorokkal és használati tárgyakkal berendezett emlékhelyet, beszél az egykori lakók életkörülményeiről és mindennapjairól, a ma már eltűnőben lévő mesterségekről.
(Tamás Angéla)
