„Az emberben benne lakozik minden”

A Jászai Mari-díjas Dunai Tamás muzsikálni is szokott előadóestjein, klarinétozik vagy szaxofonozik, verset mond, sanzonokat énekel, játszik musicalben, drámában, és ha beleszeret egy darabba, rendez is.

Az ember tragédiájában Ádámot és Lucifert is játszotta, a Doktor Herzben a címszereplőt és Mezzabottát, az Isten pénzében most Scrooge-ot, korábban pedig Cratchitet alakította. Az érdemes és kiváló művész úgy véli, mindenben ez a kettősség jellemzi, hiszen a hideg és a meleg, a fekete és fehér, a nő és a férfi párban járnak. Az emberben benne van minden és mindennek az ellentéte is. Egyik kedvenc költője mostanában Fodor Ákos, aki a Satu című versében azt írja: „Az élet végessége és az elintézendők végtelensége”. Szerinte e kettő között satuzik, törődik az ember.

– A Szerelem című darabunk is erről szól: „Az életben együtt jár a szép meg a csúnya, a finom és a durva, a jó és a rossz. És aki mindig csak az egyiket várja, az bolond” – idézett a színműből Dunai Tamás, akivel a Baranyi-esten beszélgettünk.

– Önt nézve és hallgatva, ahogy tökéletes kiejtéssel francia sanzonokat énekel, az ember szinte Párizsban érzi magát. Színészi pályafutása során előnyt jelentett a francia nyelvtudás?

– Annyiból mindenképpen, hogy a magyar–francia kultúra kapcsolódásakor jelen lehettem Orosz Zoltán harmonikaművész együttesével Franciaországban. Amikor minden metróban magyar költők versei voltak kiírva, akkor a magyar kultúra nagyköveteiként magyar és francia dalokat énekelhettünk Párizsban, Bordeaux-ban és Toursban. Ez nagy öröm volt, de színészként néha inkább hátrányt jelent, mert akad olyan rendező, aki nem szereti a gondolkodó színészeket.

– Ön is közéjük tartozik?

– Nem vagyok rendező, színésznek tartom magam, aki néhányszor már rendezett. Nem olyan nagyon szeretek rendezni, nekem túl sok az a szervező munka, az utánajárás, túl sok az olyan gondolkodás, amely a színész agyától kicsit idegen. Kipróbáltam, jólesett, de ennyi volt, köszönöm szépen.

– A Kecskeméten februárban bemutatott Óriáscsecsemő című abszurd játékot mégis rendezőként jegyzi.

– Az egészen más ügy, negyvenéves mánia. Ebben a Déry Tibor-darabban kaptam életem első címszerepét a Szegedi Egyetemi Színpadon. Hosszú ideje érlelődött bennem a gondolat, és amikor Cseke Pétertől lehetőséget kaptam, hogy megrendezzem, éltem vele. Nincsenek rendezői ambícióim, de ha olyan darabot találok, amelybe beleszeretek és a körülmények is adottak, akkor rendezek. Ez olyan, mint amikor az ember szerelmes lesz: nem tervezi, de ha jön, akkor jön.

– Musicalben vagy prózai szerepekben érzi jobban magát?

– Az emberben, ha tisztességes, ugyanaz működik mindkettőnél. Amit Ádám Ottó mondott annak idején, azt azóta ars poeticának vallom: nem úgy csinálok, mintha én lennék az adott szereplő, hanem én vagyok ő. Mindegy, hogy musicalben vagy másban. (Tamás Angéla)