„Az én igazi egyetemem, a Hungária Kávéház volt”
Csukás István bájos mesealakokkal árasztotta el a magyar irodalmat: Süsü, a sárkány, Gombóc Artúr, a Nagy ho-ho-ho horgász, Pom Pom vagy Mirr Murr ma is elbűvöli a gyerekeket. A kackiás bajszú író hegedűművésznek készült, mégis költő és meseíró lett belőle. Április elején töltötte be nyolcvanadik életévét.
– Milyen meséken nőtt fel, és milyen gyermekkora volt? – kérdeztük a Kossuth-díjas írótól.
– Bár szegény családban nőttem fel, a szeretet, ami körülvett, bearanyozta a gyermekkoromat. Kisújszállás volt sokáig az otthonom, ahol valóban Bagaméri mérte a fagylaltot. Mindig szerettem olvasni, sok mese gazdagította a képzeletvilágomat, nagyon szerettem a Koldus és királyfit és Petőfi gyönyörű verseit. Tizenhárom évesen azonban a zene ragadott magával és hegedűművész szerettem volna lenni, mégis egyik pillanatról a másikra letettem a hegedűt. Tizenhét éves koromban meg is jelentek az első verseim, amelyekre nagyon büszke voltam. Érettségi után a hegedűtudásom alapján mehettem volna a Zeneakadémiára, de nem zenész, hanem inkább költő akartam lenni.
– Miért ment aztán mégis a jogi egyetemre?
– Magam sem értem. Két év után át is jelentkeztem a bölcsészkarra, amit szintén nem fejeztem be. Az én igazi egyetemem a Hungária Kávéház volt, ahol olyan írónagyságokkal ülhettem egy asztalnál, mint Déry Tibor, Mándy Iván, Réz Pál, Abody Béla, Vas István vagy Csurka István. Rengeteget tanultam tőlük, nagy iskola volt. Meseíró mégsem magamtól lettem, mert én „igazi” költő akartam lenni. Kormos István javaslatára kötöttem ki a meséknél, aki az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztőjeként biztatott és terelt a gyermekirodalom felé. Ki is préselt belőlem egy mesekönyvet, amit még jó néhány követett.
– Figurái rajz- vagy bábfilmeken, tévéfilmeken megelevenedtek és meghódították a világot, számos díjat besöpört velük…
– A halhatatlanságot egyébként másként is megkaptam: iskolát neveztek el rólam Teskándon, színházat Balatonszárszón, ahol a nyaraimat töltöm, Kisújszálláson, a szülőfalumban felállították Bagaméri életnagyságú szobrát, ugyanitt Süsü játszóteret építenek, egy csárda a Nagy ho-ho- horgász nevet kapta, Budapesten, a Naphegyen átadtak egy Pom-Pom játszóteret, és négy település díszpolgára vagyok. Nekem ezek is kedves díjak.
– Születnek még újabb Csukás-mesefigurák?
– Tele van a fejem ötletekkel, tervekkel, új figurákkal, de folytatom a régi történeteket is, például már írom a Nagy ho-ho-horgász újabb epizódjait. Nyáron pedig második otthonomban, Balatonszárszón nekiállok egy regény írásának, ami egy ifjú költőről, valószínűleg rólam szól majd, de egy verseskönyvet is szeretnék jövőre megjelentetni. Amíg tervezünk, addig élünk… (Temesi László)
