Az ének iskolája Szulák Andreával

Előadói pályáját énekesnőként kezdte, ám neve sokszor feltűnik a színházi plakátokon is. Kalandozik a zenei stílusok között, nem túl régen a Budapest Klezmer Banddel lépett fel, de rendszeresen koncertezik a Balázs Elemér Grouppal, a Budapest Jazz Orchestrával, a Sunny Dance Banddel és az Abrakazabra együttessel is, sőt a Budavári Palotakoncerten az Operettszínház műsorában operettet énekel amellett, hogy háziasszonyként is a színpadon láthatjuk.  A művésznővel a Törley Pincészetben, a fellépése után beszélgettünk.

– Mikor érzi magát a legjobban?
– Boldoggá tesz, ha a felkérőim úgy találják, alkalmas vagyok a zenén belül többféle stílus kifejezésére. Ugyanígy érzem magam a színházban is: mindegy, hogy zenés darab vagy prózai, komédia vagy dráma, számomra mindegyik örömforrás. Rám azt szokták mondani: sokoldalú. Tény, hogy sok tanulás, alkalmazkodás, megfigyelés kell ahhoz, hogy az ember a benne szunnyadó képességeit felszínre hozhassa. Mellesleg az sem árt, ha a megfelelő időben van a megfelelő helyen.
– Milyen hatások érték külföldön, amikor a boldogulását kereste?
– Nagyon nehéz volt elfogadtatni magunkat a zenekaraimmal, mert sok lenéző, megalázó helyzetben volt részünk, mint általában a rendszerváltás előtti Magyarországról érkező ismeretlen zenészeknek. Az idők során azonban egyre több elismerést kaptunk, és nagyon sok szép lehetőséget. Kemény iskola volt, de rengeteget tanultam belőle.
– Tizenkilenc éves kora óta áll reflektorfényben. Mit jelent önnek a színpad? 
– Az adott pillanat jelentését mindig az aktuális teendő határozza meg. Annyi azonban bizonyos, hogy számomra egyfajta módosult tudatállapot, ahol csak a feladat számít és a közönség visszajelzései. Manapság a szakma részéről kevés a komolyan vehető kritikai észrevétel, azonban a közönség reakciója mindig egyértelmű.
– Hogyan reagált a Törley Pezsgőpincészet publikuma a Cseke Gáborral adott műsorukra?
– Remek hallgatóság volt, érzékeny és nyitott. Tökéletesen ráhangolódott a produkciónkra, amely – a szervezőknek hála – hibátlan egyensúlyba került a finom italokkal. 
– A televízióban más szerepkörben is sokszor láthatjuk. 
– A Hal a tortán, a Nagy duett vagy a műsorvezetések az ismertségemmel együtt járó kirándulások. Nem én keresem ezeket a lehetőségeket, de ha tetszik egy műsor, elvállalom. Az Ének iskolájában együtt lélegzem a diákokkal, csak rájuk figyelek, így sokszor nem is tudom, hogy nézek ki a képernyőn, milyen arcot vágok, és miket mondok. Ott a gyerekek állnak a fókuszban, nem én számítok.

(Tamás Angéla)