Az utolsó alemánok

– Olyan nincs, hogy egy Rózsavölgyben vagy Budafokon élő Prim nem rokona Priméknek – kezdett beszélni családjáról Prim Ibolya, aki 1994 óta kutatja őseit. Az egyenes ágat dolgozza fel, mert szerinte az összes Primet lehetetlen lekövetni. Még mindig nagy munkában van, fényképeket rendezget, hozzáértő módon családfát rajzol, és folyamatosan levéltárakba jár, mert nem elégszik meg két-három évszázad áttekintésével, hiszen a gyökereket keresi.

–  Elődeim híres földművelő és erdőirtó tudománnyal bíró alemánok voltak, akik nevüket valószínűleg a Badentől északnyugatra, a Duna eredőjénél található Prim folyóról kapták. A Fekete-erdő vidékéről, a Sváb-bajor medencéből igazi svábokként települtek át Magyarországra, először a Csepel-szigetre, ahonnan Promontorra jártak át szőlőt művelni – mesélte Ibolya, aki több mint tíz éve a Baján működő Magyarországi Németek Családfakutató Egyesületének tagja.

Kiemelte, hogy a két – a budafoki, illetve a rózsavölgyi – Prim-ág azonos tőről fakad, az ősapa ősétől, az 1708-ban született Petrus Primtől, aki 1736 után már Promontoron lakott, feltehetően a hegyen, a mai Könyök utcában, és továbbra is szőlőműveléssel foglalkozott. Három felesége közül az elsőtől nyolc gyermeke született, köztük ősapja, az ifjabb Petrus Prim is, aki már itt kötött házasságot 1756-ban az első telepesek egyikének lányával, Schmidbauer Rozáliával. Frigyükből tizenkét gyermek született, közülük ezen az ágon Franciscus (szépapa), majd az ő fia, Josephus (ükapa) vitte tovább a Prim nevet.

– Ükapám, aki 1815-től atyaként az árvák gyámolításával is foglalkozott, Magdaléna Schulczot vette feleségül. Tíz gyermeket neveltek, közöttük Michaelt, a dédapámat is, akinek Galtsó Katalinnal kötött házasságából tizenhárom gyermeke született. A tizenegy fiúból azonban csak hatan, Károly, Ferenc, József, Ágoston, Lipót és nagypapám, az 1879-ben született Mihály házasodtak meg és vitték tovább a család nevét – vezette tovább az egyenes ági leszármazottakat Ibolya.

További elbeszéléséből kiderült, hogy a nagypapa Kőnig Teréziával és négy gyermekével élt, eleinte az 1900-ban megnyitott Árpád utcában, a Prim-házban, majd amikor a három fiú, Ferenc, Mihály és József családot alapított, két utcával arrébb, a Gézavár utcába költözött a feleségével. Ferenc Dám Annával lépett frigyre, az ő házasságukból született Ibolya, egy szem gyerekként.

– A három fiú felhagyott a szőlőműveléssel, és édesanyjuk segítségével, valamint ráhatására iparosok – asztalos, kőműves és ács – lettek. Nagymamám dolgos asszony volt, nagyon szépen varrt, de ezenkívül mindent csinált, amiért fizettek, mert ő volt a négy gyerekkel, amíg a nagypapa az I. világháborúban az olasz fronton harcolt – fűzte tovább a történetet Ibolya, majd elmesélte, hogy ő kilencéves volt, amikor átélte a II. világháborút. Családja az édesapa bölcs előrelátásának és bátorságának köszönhetően szerencsésen átvészelte ezt a borzasztó időszakot, volt mit enniük, és édesapjának, aki asztalos volt, két hónap orosz fogság után sikerült megmenekülnie, pedig úgy engedték útjára, hogy „menj csak, úgyis elkapnak”.

Nagybátyjairól elmondta, hogy Mihálynak két lánya született, Erzsébet és Mária, a Kiránduló utcában lakó Józsefnek viszont a lánya mellett két fia is van, Norbert és István. Lajos Zuglóba költözött, ahol két fiút nevelt, Andrást és Dánielt. Az ősi család nevét viselő fiúk közül jelenleg Norbert fia a legfiatalabb Prim. Hozzátette: a többi Prim másod- vagy harmadágon tagja a családnak, de velük nem tudott még foglalkozni, pedig ők is sokan vannak kerületszerte, ahogy a Prim-házban is lakik még egy távoli rokona, Prim Jutka.

(Tamás Angéla)