Barátságban a labdával és a számokkal

Három budafoki U15-ös (2002-es születésű) korosztályos labdarúgó, Gömörei Márton, Diószegi Ádám és Bárány Bálint – kiegészülve „civil” osztálytársukkal, Kereszthury Péterrel – csapatban megnyerte a dél-budai Bolyai János matematikaversenyt. Ezzel bejutottak az országos viadalra 12 osztályos iskolájuk, a budatétényi Kempelen Farkas Gimnázium képviseletében. Ahogy a velük folytatott beszélgetésből megtudtuk, folytatni akarják sikeres szereplésüket. Ahogy teszik az a futballpályán is, hiszen klubjuk, a Budafoki LC korosztályos együttesével jelenleg a negyedik helyen áll az országos másodosztályú bajnokság 16 csapatot felvonultató középnyugati csoportjában.

Edzőjük, Gál Lajos – aki három éve dolgozik a fiúkkal, kivéve az Újbudától másfél éve érkezett Báránnyal – nem győzi dicsérni a három 14 éves srácot. „Igazi jó tanuló, jó sportoló mindhárom játékosom, megállják a helyüket a pályán és az iskolapadban egyaránt. Valamennyien tagjai a kezdő tizenegynek, bár természetesen rotáció is van a világon, azt akarom, hogy a keret valamennyi játékosa szóhoz jusson a mérkőzéseken. Egy hete játszottunk rangadót a Budakeszi Labdarúgó Akadémia csapatával, idegenben legyőztük őket, s helyet cseréltünk velük: addig mi voltunk a hatodikak, ők a negyedikek, most fordított az állás.”

Beszélgetésünk az Érd elleni mérkőzés előtt félórával készült, a három fiatalember már beöltözve, szerelésben válaszolt kérdéseimre.

„Kicsi korom óta együtt van az életemben a sport és a tanulás, mivel már majdnem tíz éve kezdtem a focit. Alsóban még nem jártam tanulmányi versenyekre, igazából most kaptam rá, és matekból, valamint a matekkal rokonságban álló tárgyakból vagyok jó. Nyelvet is tanulunk, heti négy órában angolt, s már egész jól beszélünk, a mai világban ez roppant fontos” – mondja a ballábas, a balhátvéd posztján játszó Bálint, hármuk közül a legmagasabb, aki már azt is tudja, mi lesz, ha nagy lesz: építészmérnök!

Ádám középpályás, Marci középhátvéd vagy jobb oldali védő, és bár gólt még ők sem szereztek a bajnokságban, gólpasszokkal már jól állnak. Mindketten jobb lábasok.

„Én a Fradinak drukkolok, a külföldiek közül pedig a Barcelonának, de a Real Madridot is kedvelem – folytatja Ádám. – Boateng, a Bayern középhátvédje a kedvencem.” A spanyol foci Marci szívéhez is közel áll, a hazai csapatok közül pedig természetesen a Fradi.

„Én már voltam is Fradi-meccsen!” – jelzi Marci, Bálint pedig büszkén említi, hogy édesapjával egyszer Diósgyőrig utaztak egy élvonalbeli rangadó kedvéért!

Abban mindhárman megegyeznek, hogy egyelőre nem nagyon van fontosabb dolog az életükben a labdarúgásnál, s ha úgy alakul, mindhárman szívesen lennének profi futballisták.
Illetve, Bálint azért mégiscsak az építészmérnöki hivatással kacérkodik.

Végtére is egy komoly férfiembernek mindig van kéznél egy B terve... 

(Ch. Gáll)