Bizalom is kell a digitális oktatáshoz
„Hétfőtől kezdve új oktatási munkarend lép életbe. Ezt úgy hívjuk, hogy tantermen kívüli digitális munkarend” – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök március 13-án este a kormány Facebook-oldalán közzétett videójában, és ettől kezdve minden pedagógus a netet bújva kereste azokat a megoldásokat, amelyek a gyerekeknek, szülőknek és tanároknak egyaránt a lehető legjobb megoldást kínálja az otthoni tanításra, tanulásra.
Az iskoláknak és családoknak egyik napról a másikra újfajta életmódot kellett kialakítaniuk, amelynek minden részlete eltér a megszokottól. A pedagógusok hihetetlen energiával igyekeznek az elvárásoknak megfelelni, a gyerekek pedig, különösen a kisebbek, azzal szembesülnek, hogy mesét nézni és játszani a számítógépen vagy telefonon, zenét keresni, szelfizni nem ugyanaz, mint alkalmazásokat letölteni, különféle dokumentum formátumban érkező feladatokat megnyitni, matematikai példákat online módon megoldani vagy éppen betűket kanyarítani az érintőceruzával.
A szülők is erejükön felül teljesítenek: home office (eseti otthoni munkavégzés) üzemmódban dolgoznak, naponta gondoskodnak gyermekeik ötszöri étkezéséről, valamint állandó „támogatást” nyújtanak a tanulásban. Nap mint nap bekapcsolódnak a tanítási folyamatba, miközben informatikai képzést is tartanak gyerekeiknek. Nem csoda hát, hogy a rendelet megszületése után az alapfokú intézményekben tanítók, a szülők és az általános iskolások, köztük is elsősorban az alsó tagozatosok hirtelen nem kis nehézséggel találták szemben magukat.
Az egyik budafoki anyuka, aki három gyermeke mellett tanárként dolgozik otthonról, elmondta, hogy ők szerencsések, mert mindkét iskolás gyermeküknek tudtak eszközt biztosítani, és ez mindegyikük számára nagyfokú önállóságot biztosít. Amíg ötödikes nagylányának nyelvórája van Skype-on, addig harmadikos kisfiának „kiosztja” az e-mailen kapott feladatokat, majd ő maga is a géphez ül – időnként óvodás gyermekével az ölében –, hogy videóórát tartson a középiskolásainak.
– A digitális oktatás bizalom nélkül nem működik. Időnként el kell engednem a gyerekek kezét, hogy én is dolgozni tudjak, meg kell bíznom bennük, hogy a megfelelő feladattal foglalkoznak – emelte ki a szerinte legfontosabbat Viktória.
Szülőként a legnagyobb nehézséget abban látja, hogy nincs országosan egységes digitális platform, így a pedagógusok más és más felületeket használnak, sokszor egy iskolán belül is különbözőt. Az egyik gyereke e-mailben kapja az utasítást, a másiknak Viberen küldik, közben megy a Google Classroom és a Skype is, ő pedig egy négy pillérre épülő digitális munkaterületet, a Mikrosoft Teamst használja, így ha nyomon akarja követni egy tanítási nap történéseit, akkor három eszközön, négyféle felületet kell folyamatosan nyitva tartania. Kiemelte azonban, hogy „le a kalappal” az ország összes pedagógusa előtt, akik gyakorlatilag negyvennyolc óra alatt átálltak a digitális oktatási módszerek alkalmazására.
– Mi a Kréta rendszerrel kezdtük az oktatást március 17-én, de mivel az a felhasználók magas száma miatt többször lefagyott, pár napig e-mailben kapták meg a szülők a napi házi feladatot. Egy hétre rá közös megegyezéssel az egész iskola áttért a Google Classroom használatára, amit minden pedagógus kiegészíthet a számára fontos alkalmazásokkal – tájékoztatta lapunkat egy budafok-tétényi általános iskola igazgatóhelyettese, aki arról is beszélt, hogy két informatikusuk nemcsak a digitális átállással, hanem a számítástechnika világában kevésbé jártas pedagógusokkal is foglalkozott, hogy mindenki gépkezelési problémája időben megoldódjon, és az oktatáshoz szükséges felhasználói ismereteik is megfelelők legyenek. Az iskolában tanító informatikatanár elmondta, hogy az általuk használt felület kezelését a tantestület tagjai az oktatóvideók segítségével sajátították el, kollégájával ők az alapvető programok tanítását, például a Gmail és a Google űrlapok használatát tanították a járatlanoknak.
– Nálunk az ötödikesek elsajátítják az alapokat az informatika órán, hatodiktól kezdve pedig tanítjuk a gyerekeknek a Google alkalmazások használatát, így a felsősök nem teljesen kezdőként álltak hozzá a feladatokhoz, azonban az alsó tagozatosoknak és szüleiknek nem lehet egyszerű a dolguk – tette hozzá az innovátor mestertanár.
A kerületi intézmény vezetője arról beszélt, hogy az iskola szinte összes, több mint húsz tabletjét kölcsönadták a családoknak, de az eszköz önmagában nem elég. Sok múlik azon is, hogy a szülők milyen digitális kompetenciával rendelkeznek, azaz mennyire tudnak segíteni a gyerekeknek a „bekapcsolom, megtalálom, behívom, letöltöm, elmentem, lefotózom és e-mailben elküldöm” folyamatában. A hirtelen átállásban a gyerekek életkora is komoly gondot jelentett és jelent, mivel egy Google-fiók létrehozása korhoz kötött. Kiemelte, hogy nagyon sok hasznos, akár az írás tanításához is használható dolog fellelhető az interneten, de rengeteg idő rátalálni. A pedagógusok összefogtak, mindenki kutat, keres a nap huszonnégy órájában, és megosztja ismereteit, de nem tudni, hogy ez az állapot meddig tartható.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a tananyag megtanítása a kisebbik nehézség, az könnyen pótolható, a bezártság, a barátok, az osztály és a mindennapi rutin hiánya azonban depresszióhoz vezethet, ezért a gyerekek mentális egészségére különösen figyelni kell ebben az időszakban. Erre az osztályfőnökök a legalkalmasabbak, akiknek a feladata amúgy is óriási, de harmadik hete már csak online élnek.
A gyerekeket is megkérdeztük, milyennek találják az új tanulási formát. Az ötödikes Hédinek leginkább a röplabdaedzések és a hétvégi meccsek hiányoznak, alsó tagozatos öccse viszont a barátokat hiányolja a legjobban. A hetedikes Dávid sokkal jobbnak, stresszmentesnek tartja az otthon tanulást, élvezi, hogy ő oszthatja be az idejét, és kevesebb tananyagot kell elsajátítania. Igaz, a tanári magyarázat néha hiányzik neki, de tud segítséget kérni a szüleitől, akik szintén otthon vannak most, ahogy óvodás öccse és tizenegyedikes nővére is.
(Tamás Angéla)
