Börtönszínház Pesten

Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója nem szereti az olyan szórakoztatást, amely arról szól, hogy az előadás alatt a néző nevettében csapkodja a térdét, de utána már azt sem tudja, mit látott. Butaságnak tartja a „nekem ne adjanak drámát, mert elég nagy dráma az életem” felfogást, mert szerinte nemcsak a vígjáték nyújt szórakozást, hanem az érzelmeket érintő tragédia vagy a gondolkodásra serkentő színmű is. A Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész a Szabó Gyula Győzővel adott zenés irodalmi est után válaszolt kérdéseinkre.

– Műsorukat közelgő nemzeti ünnepünk előestéjének is nevezhetnénk.

– Meghívásunkban biztos ez is közrejátszott, hiszen aki ismer bennünket, tudja, milyen műsorra számíthat. Irodalmunk gyöngyszemei között rengeteg olyan verset találunk, amely magyarságtudatunkat erősíti, és a lélek nemesítéséről szól, de a magyar lírának csak egy szösszenetnyi része hangzott most el, hiszen költészetünk annyira szép és színes, olyan gazdag, hogy minden egyes alkalommal új tematikájú műsorral lehetne kiállni.

– Februártól újabb öt évre megválasztották direktornak. Milyen terveket szőtt a második ciklusra?

– Feladatunk, hogy a nehézségek ellenére jó előadásokat hozzunk létre, és – akár a vígjátékokon keresztül is – mélyebb gondolatokat közvetítsünk a nézők felé. A közönség számára maradandó élményt nyújtva szeretnénk szórakoztatni. Erőteljesebbé válnak a stúdiószínházi programok, mert úgy látjuk, ezt is igénylik az emberek, a koncepción azonban nem változtatunk, a továbbiakban is ugyanúgy meghívást kap minden hónapban egy-egy határon túli magyar színház, és a fiatalok színházi nevelését is folytatjuk.

– A teátrumokon kívül Ádámokat, Évákat, sőt elítélteket is befogad a színházuk.

– A fővárosi színházak közül elsőként kapcsolódtunk be a Szolnokról indult kezdeményezésbe. Ebben az évadban rendezzük meg harmadszor a Színházi világnapon az Ádámok és Évák Ünnepét, amelynek az a célja, hogy az általános és középiskolás korosztály közelebb kerüljön a színházhoz, nemcsak nézőként, hanem alkotóként is. Az első évben például Madách Imre drámája, Az ember tragédiája jeleneteit dolgozták fel a diákok úgy, hogy a részt vevő iskolák mindegyike más színt mutatott be, és ezekből állt össze a teljes mű.

A II. Börtönszínházi Találkozónak is helyet adtunk, és profi körülményeket teremtettünk a börtöntársulatok legjobb produkcióinak. Egy ilyen alkalom az elítéltek társadalomba való visszailleszkedésében is segíthet, a színháznak ugyanis nem csak a szórakoztatás, a nevelés is feladata.

(Tamás Angéla)