Budafok-Tétény karnagya

Állami ünnepeinken, koszorúzások alkalmával, ünnepi megemlékezésekkor hangszeres vagy CD-kíséret nélkül, Sisak András karnagy segítségével éneklik el a jelenlévők a Himnuszt és a Szózatot. A Budai Nagy Antal Gimnázium nyugalmazott énektanára a kerület templomaiban orgonál, kántorkodik, előénekel, de az utóbbi időben a kultúrával összefüggő bármilyen témában előadást is szívesen tart.

– A kerületi rendezvények állandó részvevőjeként lassan húsz éve vezényli Budafok-Tétény „kórusát”. Hogyan kezdődött?

– A 90-es évek közepén kért fel Szabolcs Attila akkori polgármester, ma már országgyűlési képviselő, segítsek abban, hogy a Himnusz és a Szózat szépen szóljon a közös éneklésnél. Mivel úgy gondolom, hogy meg kell adni az embereknek azt a lehetőséget, hogy az éneklés közben jól érezzék magukat, olyan hangfekvést kerestem, amely a lehető legtöbb embernek megfelel. Még így is magas kicsit, pedig népének hangnemben énekelünk, de már egész jól szól.

– Előadásain milyen témákról beszél a legszívesebben?

– Nagyon sok mindenről, művészetről, irodalomról, hagyományainkról, de ma már legkevésbé a zenéről. A kultúra oszthatatlan dolog, szakbarbárság lenne elszigetelten csak a zenével foglalkozni. Nem szégyellek felkészülni, háttéranyagokat olvasni, kutatni, ha olyan előadás megtartására kérnek fel, amelynek témája számomra kevésbé ismert.

1977-ben volt alkalmam először arra, hogy a képzőművészethez hozzárendeljem a zenét. Akkoriban állították ki a Magyar Történeti Múzeum Gótikus Lovagtermében a Zolnay László által felfedezett budavári szobrokat. Ide hívtak énekelni a gimnáziumi kórusommal, de nem azt énekeltük, amihez kedvünk volt, mert a zenének kapcsolódnia kellett az építészeti stílushoz és a szobrokhoz. Több mint tíz éven át töltöttem ott a vasárnap délelőttöket, nemegyszer más kórusok házigazdájaként.

A kastélymúzeumban kamarakórussal tartottam zenés tárlatvezetést egy évtizeden át. Itt a műsort a különböző korszakoknak megfelelően kellett összeállítani, hogy nyilvánvaló legyen a kiállítási darabok és a zene összetartozása. Tengernyi munkával járt, de az egész így vált komplexé.

– Pedagógusi pályafutása alatt virágzott a BNAG-ban a kórusélet. Nem hiányzik?

– A gimnáziumban általában száznál nagyobb létszámú volt a kórus. Rengeteg versenyen, fesztiválon szerepeltünk, sokszor igen eredményesen, nagy sikerrel.
Évekig dolgoztam együtt Hollerung Gáborral is. Nagyon jól szóltak a három-négy gimnázium vegyes karából összeállított kórusok. Szívesen emlékszem ezekre az időszakokra, de szerencsére van mit csinálnom. (Tamás Angéla)