Budafok-Tétény Keresztalja Csíksomlyón

A pünkösd a Szentlélek kiáradásnak napja. Idén is több százezer magyar indult útnak a világ minden tájáról, hogy részt vegyen a pünkösdi csíksomlyói búcsún. A csíksomlyói nyeregben, a Makovecz Imre tervezte − a magyar kormány támogatásával frissen felújított − Hármashalom-oltárnál több százezer magyar gyűlt össze. A szentmise ünnepi szónoklatát Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mondta. A búcsú jelmondata, az „Oltalmad alá futunk” a jubileumi Mária-évhez kapcsolódott, amelyet a csíksomlyói Mária-kegyszobor készítésének 500. évfordulója alkalmából hirdettek. A zarándokok a teljes búcsúval járó, vagyis a „tisztítótűztől” megszabadító pápai áldásban is részesültek. A zarándoklaton ott volt Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita is. Karsay Ferenc polgármester idén is ellátogatott Budafok-Tétény keresztaljával Csíksomlyóra. Az utazásról helyszíni riportot készített a Városházi Híradó. 

Csíksomlyó felé félúton, Marosvásárhelyen már hétágra sütött a nap, nyoma sem volt az előző esti budapesti égi háborúnak. Csak a határátlépésnél volt előzőleg némi izgalom, amikor a bolíviai börtönévek után viszontagságosan hazakerült erdélyi származású Tóásó Előd magyar személyi igazolványát a férfiak útiokmányaival együtt a szokásosnál jóval hosszabban vizsgálgatta a román vámos. Előtte pár nappal ugyanis néhány román hírportál a „terrorista, székely légiós Romániába csempészésének veszélyéről” cikkezett, azt követően, hogy Karsay Ferenc polgármester bejelentette, a Budafok-Tétény Keresztalja tagjaként lehetővé teszik Tóásó Elődnek, hogy többéves kényszerű távollét után ismét hazalátogasson szülőföldjére, Erdélybe.
A marosvásárhelyi várudvar, a vártemplom, a Teleki Téka, a Bolyaiak sírhelye, a Kultúrpalota – mindezek felkeresése a pünkösdi lelki ráhangolódást segítette. Később a marosvécsi Kemény-kastélyban és annak a Helikon-találkozók által ismertté vált kertjében jártunk. A gyergyószentmiklósi örmény-katolikus templomban egy etnikai-vallási közösség sikeres helytállásának jelképét csodálhattuk meg. A madéfalvi veszedelem emlékművénél, a Gyilkos-tónál, a Békási-szorosnál és a hágón túl, a Tatros folyó menti Gyimes-völgyben már nyoma sem volt a határátkelés feszült pillanatainak. Másnap borospataki szekértúra fel az ezeréves határra, szalonnasütés, forrásvíz-kóstolás... Az Apahavas tetején az elesett magyar katonák emlékére emelt keresztnél készült csoportkép készítésekor nyert igazi értelmet a keresztalja fogalma. Mindezt csak fokozta másnap a zarándoklat főeseménye, a búcsú, a szentmise a Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben. Pünkösdvasárnap a gyimesbükki vasútállomásnál senki sem szégyellte a könnyeit, amikor idén is hangkürtjeit zúgatva beérkezett a II. Rákóczi Ferenc mozdonnyal az élén a zarándokvonat. Így volt ez nem sokkal később a mozdony megérkezésekor az ezeréves határ vasúti végállomásához. A 30. számú vasúti őrháznál, a közelben magasodó Rákóczi-vár romjainál a mozdonykürt is másként szól. Csángó, székely és anyaországi magyarnak ugyanazt üzeni: egyek vagyunk.

(Sükösd Levente)