Budafoki lány Európa tetején
Örömmámorban úszott a belgrádi uszodában a magyar szekció, közönség és sportoló, amikor lefújták a döntő mérkőzést, és több mint egy évtized után újra aranyérmes lett az Európa-bajnokságon női vízilabdacsapatunk. A magyar lányok az első meccsen a hollandok elleni vereség után magukra találtak, és a legdöntőbb pillanatban visszavágtak a tulipános csapatnak. Az együttes egyik legjobbja, a kerületi Takács Orsolya úszóból lett sikeres, világ- és Európa-bajnok vízipólós. Lapunknak elárulta: mostanában Rióról álmodik…
– Az ünneplés természetesen idehaza is folytatódott néhány napig családi, illetve klubkörben, de most már a munkáé a főszerep. Kipihente magát a belgrádi kéthetes, megerőltető menetelés után?
– Nem sok idő jutott rá, hiszen már a héten kezdődik a bajnokság, amire megkezdtük a felkészülést. Az biztos, hogy nem adták könnyen Belgrádban az aranyérmet, minden mérkőzésen alaposan megküzdöttünk érte. Az erőviszonyok a női mezőnyben sokkal kiegyenlítettebbek, mint a férfiaknál, Európában van legalább hat-hét nagyon komoly játékerőt képviselő csapat, amely képes lehet a végső győzelemre. Egy-egy meccsen sokszor csak apróságok döntenek a győzelemről. A spanyolok mellett a görögök, a hollandok, az olaszok, az oroszok és persze mi, magyarok is mindig eséllyel vágunk neki a különböző tornáknak a végső győzelemért.
– A hollandok elleni első súlyos vereség után is bíztak a „feltámadásban”?
– Természetesen elkeseredtünk, de tudtuk, hogy több van bennünk. Fokról fokra képesek voltunk a játékunkon erősíteni, tudtuk a figyelmeztető vereség után, hogy sürgősen rendbe kell tennünk a védekezésünket és a támadásunkat. Az olaszok ellen már csúcsformában játszottunk. A döntőbeli győzelmünk a hollandok felett pedig azt bizonyítja, hogy nemcsak erőnlétben, de lélekben is topon voltunk.
– Ebben, ha jól tudom, nagy érdeme volt egy híres pszichiáternek is…
– Valóban. Csernus Imre is részese volt sikerünknek. Mentálisan összerázott bennünket. Az, hogy képesek voltunk a változtatásra, neki is köszönhető.
– Mivel hatott önökre, simogatással vagy sokkolással?
– Ügyesen adagolta mind a kettőt. Egy biztos, hogy amit gondol, azt ki is mondja.
– Van négy Európa-bajnoki bronzérme és egy aranya, egy világbajnoki aranyérme, már csak egy csillogó érem hiányzik a gyűjteményéből…
– Az olimpiai aranyérem, amire nagyon fenjük a fogunkat. Rióról álmodunk, mindent az olimpiai jó szereplésnek vetünk alá az elkövetkezendő hónapokban. Addig még lesz jó néhány meccsünk a magyar bajnokságban és a nemzetközi porondon is különféle tornákon, felkészülési edzéseken. A június pedig már az összetartásé, és utána irány Rio de Janeiro! Temesi László
