Budafoki leány a gáton
A Budafoki MTE 20 éves kiválósága, Molnár Janka 56.17 másodpercre javította a 400 méteres gátfutás U23-as hazai csúcsát Tatabányán.
Múlt szerdán a somorjai (Csallóköz) nemzetközi versenyen Mátó Sára majdnem két év után javította meg 400 méteres gátfutásban a saját U23-as hazai rekordját, és lett az új csúcs 56.89 helyett 56.71 másodperc. Ez azonban csak négy napig „élt”, ugyanis kerületünk büszkesége, Molnár Janka szombaton robbantott a Magyar Nagydíj sorozat első, tatabányai állomásán.
A Budafoki MTE magyar bajnoki címvédő, 20 éves atlétanője 56.17 másodperccel nyert a Grosics Gyula Stadionban a lengyel Joanna Linkiewicz (56.83) és a 2000-es születésű, székesfehérvári Mátó (57.02) előtt, ezzel visszahódítva a versenyszám itthoni U23-as trónját.
Bartha Attila tanítványa az idén először indult 400 gáton (korábbi egyéni rekordja 56.94 másodperc volt), és egyből az U23-as európai ranglista második helyén találta magát. Nem túlzás kijelenteni, hogy a magyar kiválóságok különversenye és szezonkezdete a számban több mint biztató a Tallinnban esedékes korosztályos Európa-bajnokság előtt. Ráadásul Molnár most jóval kevesebb, mint egy másodpercre került a tokiói olimpia 55.40-es kvalifikációs szintidejétől, de az ötkarikás játékokra a ranglista alapján is ki lehet jutni.
„Ilyen rettenetes felkészülése még sohasem volt Jankának, mint most – nyitott Bartha Attila a meglepő mondattal. – Ősszel lezárták a tornatermeket, egyszerűen sehol sem tudtunk erősíteni, aztán most év elején elkapta a koronavírust, és hat hétig szenvedett, mire úgy-ahogy ki tudott jönni belőle. Igazából másfél hónapos edzésmunkával érte el ezt az U23-as országos csúcsot.”
A rutinos mester elárulta a titkot: szorgosan masszírozták egymás lelkét, mert bizony Jankának szüksége volt a pszichikai támogatásra a téli viszontagságok után.
„Tagadhatatlan, Janka erőnléte nem az igazi, a tüdeje nem bírta a megterhelést, ehelyett a technikáját csiszolgattam, és a jelek szerint sikeresen. A hetedik gátig 16 lépéssel fut, utána 17-tel, és ezt a tempót tudja tartani, sokat javult a futásának a ritmusa.” Mester és tanítványa egyaránt bízik benne, hogy ez a remek ritmus egészen Tokióig repíti a budafoki atlétalányt.
(Ch. Gáll András)